Egyedül maradtunk 1918-ban. Egyedül maradtunk 1945-ben. És egyedül maradtunk 1956-ban is.
„Június 4. Trianon, a történelmi Magyarország felosztása, az Osztrák-Magyar Monarchia felszámolása máig ható trauma számunkra. Az ország területének és lakosainak sokkoló méretű elvesztése befolyásolta az egész XX. századi hazai politikát. A múlt század elképesztő drámái – az I. világháború (Trianonnal és az európai nagyhatalom, a Monarchia felszámolásával), a II. világháború (a német megszállással és a holokauszttal), majd a kommunista diktatúra (a szovjet megszállással és az 1956-os forradalommal) - szinte kibírhatatlan mennyiségű veszteséget és tragédiák sorozatát okozták nekünk.
Egyedül maradtunk 1918-ban. Egyedül maradtunk 1945-ben. És egyedül maradtunk 1956-ban is.
Minden felfoghatatlan mértékű csapásnál magányosan kellett elszámolnunk vélt és valós igazságainkkal, hibáinkkal és bűneinkkel.
Egy igazi sikert hozott nekünk a mögöttünk hagyott század: a rendszerváltást. 1989-90 megteremtette számunkra a szabadságot és a demokráciát, a piacgazdaságot, a szovjet megszállás végét, majd a NATO és az Európai Unió tagjává válást. Gazdasági fellendülést, gyarapodást, jogokat és méltó életet. Az egyetlen sikerünknél végre nem magányosan harcoltunk. Összefogtunk Közép-Európa népeivel a megszállók ellen, és kivívtuk függetlenségünket az Amerikai Egyesült Államok és Nyugat-Európa segítségével.
A mai évfordulón, amikor fájdalommal gondolunk az igazságtalan békeszerződésre, jusson eszünkbe ez is. Mindig kudarcot vallottunk magányosan. Sikert pedig akkor értünk el, amikor voltak barátaink és szövetségeseink. Sürgősen találjuk meg azokat, akikkel közösen tudunk fellépni elveink megtartása és érdekeink érvényesítése miatt. Nem harcolhatunk örökké az egész Unió ellen, nem veszíthetjük el a nemrég még szövetséges visegrádi országokat. Merjünk tanulni az elmúlt évszázadtól.”
Nyitókép: Fodor Gábor, Facebook
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Mint lapunk is megírta, a szlovák parlament kormánytöbbsége büntethetővé tette „a második világháború utáni viszonyok rendezésének” megkérdőjelezését.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
