Nem is tudom, miért nyávogunk annyit az infláció miatt.
„A megoldás pofonegyszerű: úgy kell összeállítanunk a bevásárló listánkat, hogy ne azt vegyük meg, ami drágul, hanem azt, ami olcsóbb lett. Ne legyintgessenek: igenis, van ilyen.
Megnéztem a KSH hivatalos fogyasztói kosarának árait. Ebből kiderült, hogy a kenyér vásárlásával azonnal fel kell hagynom, mert annak ára áprilisra a tavalyihoz képest 34 százalékkal nőtt. Ez a hivatalos infláció három és félszerese. Na de kötelező kenyeret venni? - kérdem én. Nem kötelező. A zsemlével persze ne is próbálkozzanak, ott az arány 32 százalék. A krumplival még kevésbé, ott a 40 százaléktól azonnal kiborul a kosár. Meg Önök. Tilos még a margarin, a sajt, a legtöbb gyümölcs, a száraztészta, a májkrém, ezek mind 30 százalék fölött drágultak.
A húsokat hagyjuk, ott az ország egyik fele a rögzített árú csirkemellel, a másik, pechesebb fele farháttal vigasztalódik.
Vannak teljesen felesleges baromfi testrészek, mint a comb és a szárny, ezek olyanok, mint a vakbél, hamarosan biológiai csökevényeknek minősülnek. Ha nem lógnának ki össze-vissza a csirkéből, a tenyésztéshez is sokkal kevesebb hely kellene, és az állatok sem futkorászhatnának szanaszét, olyan rendetlenül, ami már szinte iskolarendőrért kiált. Nem tudom, ki eszi a szárnyát, combját, amikor az áruk közel másfélszeresére nőtt. Arany János is csökevény, szóhasználata nem tud lépést tartani a modern időkkel. (Megjegyzem, én ezt már hatodikban gyanítottam, amikor A walesi bárdokban a »nézni is tereh«-hel szembesültem.) A Családi kör helyesen így hangzik: »egy-egy szép farhátot nyújt a kicsinyeknek«.”
Nyitókép: MTI/Soós Lajos
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Lendvai az új próféta „legnagyobb erősségét” abban látja, hogy „képes uralni a politikai napirendet, és »hitből« politizál egy kifáradt, túlosztogatott országban”. Jelentsen ez bármit is. Ungváry Zsolt írása.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Újabb keményvonalas szocialista jelentette be, hogy Magyar Péter az ő embere a választáson, miközben a Tisza hétvégi tüntetésén véglegessé vált a baloldal összeborulás.
Botrány botrány hátán. „Kot, kot, kotkodács”, mondaná a Fideszék tyúkja.
Nem megy el a rivális.
A négyéves Medárd napok alatt belopta magát egy ország szívébe. Hőstettét és helytállását jó ideig nem fogjuk feledni. De egyre több helyen felmerül a kérdés, hogy is írjuk helyesen az életet mentő köszönését. Utánajártunk!
