Minden kisebb-nagyobb történelmi hibája, pontatlansága ellenére erős alkotás – körülbelül erre jutott kérdéseinkre Nyári Gábor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum ügyvezető igazgatója, aki szerint a rengeteg anakronizmus és a hollywoodi filmekbe való ügynökszál mellett vannak értékei és társadalmi haszna is a Besúgónak.
Mi volt az első reakciója, amikor belenézett a sorozatba?
Már akkor felfigyeltem a sorozatra, amikor még csak az első hírek érkeztek az előkészületekről, forgatásról. Az előzetes alapján kifejezetten érdekesnek találtam az alapötletet és a megvalósítást. Amikor elkezdtem nézni az első epizódot, a kor megidézésével ugyan nem voltam teljesen elégedett, de a sztori végig lekötött, nagyon vártam a következő részt, és ezzel nem voltam egyedül.
Ha összességében kellene műfajilag meghatározni, hová sorolná a sorozatot? Inkább doku-dráma, vagy inkább politikai thriller, esetleg valami más? Átbillen az egyensúly a fikció javára, s ha igen, probléma ez?
Elsősorban a politikai thriller kategóriába sorolnám az alkotást. Fikcióról van szó, a sorozat készítői nem is akarják elhitetni, hogy valós eseményeken alapul a történet. Nyilván, jelen esetben a korszak ábrázolása nem csak a hátteret adja, mint általában az amerikai sorozatokban, ahol ezzel csak a nosztalgia-faktort erősítik. Itt a történelmi háttér egyfajta keretet ad, meghatározza a szereplők cselekedeteit, motivációit, mindennapjait. Ebben pedig –
Még laikusként is felszisszentem a nyilvánvaló anakronizmusokon: 10 millió magyart emlegetni a 11 milliós országban, a jóval későbbi Macskafogó premierjére beülni (egy üres terembe, miközben jegyet se lehetett valójában rá kapni sokáig), és így tovább. Mik voltak azok, amelyek esetleg Önt zavarták a leginkább?
A Macskafogó esetében egy teljes évet tévesztettek az alkotók, mivel a sorozat 1985-ben játszódik, a film pedig csak 1986 őszén került a mozikba. Az említettek mellett több esetben a ruhák voltak azok, amelyek egyértelműen újabb korokra voltak jellemzőek, miközben a díszletek pedig egész pontosak voltak. Egyes esetekben egyébként ez fordítva is igaz, a bikiniről például úgy beszélnek, mintha az egy teljesen új dolog lenne, holott már egy teljesen elterjed viselet volt hazánkban is. De azt hiszem, hogy ezek az elemek elsősorban a mai közönségnek szólnak, nem pedig azoknak, akik megélték a korszakot vagy jártasabbak a történelemben. Ez még megbocsátható, ugyanakkor tudomásul kell venni azt is, hogy nem a sorozatból fogja megtanulni senki a magyar történelmet.
Mennyiben hiteles a beszervezés, a kapcsolattartás vagy éppen az ügynöki munka mibenléte a történelmi tények ismeretében?
Nem igazán. Ilyen körülmények között, nyilatkozat nélkül nem szerveztek be embereket, ugyancsak pontatlan a jelentések elkészítésének ábrázolása, a tartótiszt és a besúgó kapcsolata, maga az ügynöki munka pedig tényleg csak a filmekben ilyen. Bár ez engem történészként zavar, elfogadom, hogy a moziban vagy a tévéképernyők előtt ülőket szórakoztatni kell. Az MI6 ügynökei sem olyanok a valóságban, mint James Bond. A sorozat ezen a téren két szempontból is hiteltelen. Egyrészt,
kifinomultabb és mondhatjuk úgy, hogy személyre szabottabb módszereket alkalmaztak. Másrészt, az ilyen „típusú” ügynök feladata a jelentéstétel volt, biztonságos, biztosított körülmények között. A sorozatban a főszereplő nem egy alkalommal túllépte „hatáskörét”, kompromittálódott, illetve volt olyan, hogy hivatkozott is hálózati kapcsolataira. A valóságban ez nem történhetett volna meg, vagy az adott személyt azonnal leépítették volna.
Valóban ennyire egyértelmű lehetett sokaknak már 1985-ben, hogy a rendszer bukni fog és vége lesz?
Egyáltalán nem. A legtöbb ’80-as években aktív ellenzéki személy is úgy nyilatkozott, hogy egészen a ’88–89-es évekig nem is gondoltak arra, hogy ennyire gyorsan bekövetkezhet a rendszerváltás. Úgy gondolom, hogy maga az állampárt a ’80-as évek közepén éppenséggel jobban fel volt készülve a lehetséges változásokra, mint az ellenzék. Véleményem szerint éppen az ellenzék ábrázolása a sorozat legnagyobb hibája. Olyan fiatalokról van szó, akik érzik ugyan a rendszer vesztét, lázadni akarnak a diktatúra ellen, ugyanakkor nincs valódi jövőképük, nem folytatnak politikai párbeszédeket, nem vázolják fel a diktatúra alternatíváját, nem fejtik ki, mit is értenek demokrácia alatt. Magának a bemutatott ellenzéki mozgalomnak nincs „mélysége”. Valójában
, amelyek, ha nem is tudták, hogy mikor lesz vége a Kádár-korszaknak, sokkal komplexebb világképpel rendelkeztek. Gondoljunk bele, a ’80-as évek második felében a magyar ellenzéki csoportok olyan találkozókat rendeztek meg, mint Monor vagy Lakitelek, szamizdat lapokat adtak ki, százezres tüntetéseket szerveztek. Erre a sorozatban bemutatott csoport alkalmatlan lett volna.
Kicsit térjünk vissza a nüanszokhoz. Ugyancsak kérdéseket vet fel bennem a nyelvhasználat, korabeli filmeket nézve, könyveket olvasva számomra egyáltalán nem tűnik életszerűnek, hogy az én generációm szlengje és káromkodásai hangzanak el a sorozatban. Vagy én látom rosszul?
Sok mindent lehetne még kifogásolni a nyelvhasználat mellett. Viszonylag gyorsan elsiklik a sorozat a felett is, hogy egy vidékről a fővárosba kerülő egyetemista milyen kihívásokkal szembesül, hogyan illeszkedik be, milyen ellentétek alakulhatnak ki közte és a budapesti hallgatók között. Ez a probléma ráadásul napjainkban is aktuális lenne, holott egy mai vidéki fiatal a rengeteg információnak köszönhetően már sokkal kevésbé csodálkozik rá, milyen is Budapest, valamint kisebbek a szociális, műveltségi különbségek is. A részben „modernizált” nyelvhasználatot viszont azért tartom bocsánatos bűnnek, mert ha folyamatosan a korabeli szleng köszönne vissza, az elterelhetné a figyelmet a cselekményről, vagy akaratlanul is humorossá tenne komolynak szánt jeleneteket.
Többen nyilatkoztak az ügyben, például Fábri György egykori diákvezér, aki szerint a filmes feldolgozás teljesen hiteltelen, és magam is szkeptikus voltam például abban a kérdésben, hogy az ilyen mértékű erőszak, amit a rendszer karhatalmi szervei alkalmaznak a vásznon, nem inkább a hetvenes évek divatja volt a filmben megjelenített nyolcvanas évek közepe helyett. Rainer M. János és Hodosán Róza másik oldalról kritizálta a sorozatot, mondván igenis lehetett nemet mondani egy beszervezési kísérletnél, és nem volt következménye se nagyon. Ez mennyire igaz?
Összességében minden előbb említett kritikusnak igaza van azzal kapcsolatban, hogy történelmileg, a részleteket tekintve igen pontatlan a sorozat. Azonban van a szériának egy nagy pozitívuma, amit talán ennyire jól még egyik filmes alkotás sem mutatott be, ez pedig a diktatúra és a társadalom viszonya. Itt valamilyen módon mindenki a rendszertől függ, akkor is, ha az „aki nincs ellenünk, az velünk van” politikája érvényesült. Ugyanis előbb-utóbb mindenki szembekerült a rendszerrel, és megtapasztalta a diktatúra igazi arcát.
és azt, hogy a diktatúra fenyegető árnya hogyan lengi körül az összes szereplőt, hogyan határozza meg cselekedeteit, még a pártállam embereiét is. Szerintem emiatt fontos, hogy megszületett a sorozat, és ezért jó, ha minél többen megnézik.
A sorozat indulásakor sokan beszéltek vagy írtak arról (például itt), hogy ez valamiféle, a mai magyar kormánynak szóló üzenet lenne. Mások meg (például) éppen azt vetik fel, hogy a főszereplő diákvezér éppen Orbán Viktorról lett mintázva (megint mások szerint Gyurcsány Ferencről, hiszen a főszereplő is „kurva országnak” nevezi Magyarországot egy alkalommal; sőt megint mások „tinidrámának” nevezték, mindenféle mélység nélkül). Ön szerint fellelhető párhuzam akár így, akár úgy a sorozatban szerepeltetett karakterek és a ma élő szereplők között? S ha igen, mi lenne az?
Pont ez a rengeteg vita mutatja meg igazán, hogy egy az egyben egyik jelenlegi politikai szereplő sem lett beledolgozva a sorozatba. Nyilván vannak áthallások, a mának szóló üzenetek, ezek közül én egyet gondolok olyannak, ami túlzottan is a jelenről szólhat, mégpedig amikor Száva Zsolt karaktere arról beszél, hogy nem akar olyan országban élni, ahol az adott időszakokat egy emberről nevezik el. A sorozatban a Horthy-, Rákosi- és Kádár-korszakokról beszélnek, de tudva azt, hogy a mai ellenzék milyen gyakran használja az „Orbán-rendszer” kifejezést,
De összességében úgy gondolom, a karakterek valós személyeknek való megfeleltetése két okból sem lehetséges. Egyrészt, szerintem maguk az alkotók is tudatosan építettek arra, hogy az egyes megszólalások, tulajdonságjegyek alapján kétségeket ébresszenek a nézőben. Ez egy jó marketingfogás, lehet beszélni, vitatkozni róla. Másrészt pedig a szereplők politikai gondolkodásának sekélyessége is lehetetlenné teszi a konkrét megfeleltetést.
Összességében előremozdítja a korszak tárgyalását és feldolgozását a sorozat, vagy inkább hátráltatja?
A sok hiba és pontatlanság ellenére úgy gondolom, hogy egy fontos alkotásról van szó. A fikciós filmnek, mint műalkotásnak a múltfeldolgozásban van fontos szerepe, nem pedig a tényfeltárásban. Ha ezt elfogadjuk, és a sorozatra nem oktatási segédanyagként tekintünk, hanem azt nézzük, hogy hányan kezdtek el árnyaltabban gondolkodni – főleg a mai fiatalok közül – a diktatúráról, a hatalom és társadalom viszonyáról, az ügynökkérdésről, akkor úgy gondolom, hogy van társadalmi haszna.
Nyitókép és fotók: HBO / The Orbital Strangers Project
A nagyszabású régészeti feltárás olyan valóságot villantott föl, amiről a kutatók nem is álmodtak. Luxuscikkek, gazdagság és hatalmas város képe bontakozott ki a szakemberek szemei előtt.
Lengyelország miniszterelnöke csütörtökön interjút adott az Európai Tanács brüsszeli csúcstalálkozója közben.
Ha száz év múlva megírják az ezredforduló utáni két évtized történelmét, akkor annak a középpontjában nem politikusok vagy ideológiák lesznek, hanem a technológiai forradalom, és annak hatása a társadalomra.
Háborúk és kioktatás helyett béke és pragmatikus együttműködések– valahogy így lehet összefoglalni a formálódó világpolitikai menüsort. Kacsoh Dániel írása.
A Mandiner politikai lap. Közel háromszázezer ember olvas minket naponta; ők rajtunk keresztül akarják megérteni, mi zajlik körülöttünk a világban, idehaza és külföldön egyaránt.
Mivel a 2019-től megjelenő sorozat előző kötetei is megvásárolhatók, a barokk rajongóinak aligha találunk idén kiválóbb ajándékot.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
