Olajembargó, nélkülünk? Oké, Európa, megegyeztünk!

Úgy nyilatkoznak mostanság Németország legnagyobb elméi, mintha megtalálták volna Orbán Viktor kijátszására a spanyolviaszból öntött svájcibicskát.

Hogy 17-18 milliárd eurót kérne a magyar gazdaság egészét évekre lelassító mesterséges üzemanyagár-drágítás ellentételezésére a beste lelke, a tolvaj, a pofátlan, az! Egymilliárdot még tán adtunk is volna, de most ráfázott, egy fillért sem kap. Kihagyjuk az egészből! Kétsebességes Európa, miénk a felező, övé a rükverc! A fejlett világ maga mögött hagyja Orbánt, és megcsinálja az olajembargót nélküle! Mintha az olajembargóból való kimaradás maga lenne az égető szégyenpad, úgy beszél róla Katarina Barley EP-alelnök és Robert Habeck zöld alkancellár, Németország gazdasági minisztere.

Most látjuk csak igazán, micsoda meglepetésként éri kontinensünk felkent vezetőit, amikor valós dolgokról kell dönteniük. El sem tudják képzelni, hogy az olajembargó kérdése Orbán Viktor számára nem egyszerűen csak valamiféle zsarolási potenciál, amellyel – idézem Barley asszonyt –„a fogaskerekek közé homokot szórva” megpróbál kihalászni magának néhány milliárd eurót a zavarosból, amellyel megbosszulja régi sérelmeit, amellyel feltöri az elszigeteltség üvegkalickáját.

– Magyarország egészen egyszerűen nem akar olajembargót, mint azt már az egész háború legelején közölte is. Nem Orbán Viktor nem akarja, hanem Magyarország nem akarja.

A lassan egy évtizede csak inflációval lépkedő nyugdíjemelésekről, Görögországnak utalandó virtuális eurókról meg csúnya dolgokat elítélő nyilatkozatokról tárgyaló politikusnemzedék számára pedig teljesen értelmezhetetlen, milyen az, ha valaki valamit nem azért nem akar, mert plusz másfél Závecz-százalékot hoz neki nemakarást színlelni, hanem mert meggyőződésből nem akarja.

Pedig erre az ósdi problémára a legegyszerűbb a megoldás: egyszerűen csak hagyni kell, hogy amit nem akar, azt ne csinálja. Miért is kellene belekényszeríteni? Hiszen Orbán Viktor Magyarországának döntései semmiben nem befolyásolják a lakosságcseréről, LMBTQ-ajnározásról vagy Oroszország befenyítéséről szóló német álmokat – sőt, Putyinnak minden bizonnyal jobban fáj az, ha egy nyolcvanmillió lakosú gazdasági nagyvad nem vesz tőle tőzsdei rekordáron kész oroszdízelt a Q7-esébe, mint az, ha a tízmillió Suzuki és Opel Astra országa a Brenthez képest röhejesen olcsó nyersolaját nem veszi meg.

egyszerűen kihagynának bennünket az olajembargóból.

Az ajánlat pedig tökéletesen megfelel: mindig is azt mondtuk, hogy aki akar, csinálhat bármit nélkülünk. Olajembargót, bevándorlást, LMBTQ-őrületet.

Ha végre felfogták, bonthatjuk is a békepezsgőt! Fröcsögjön csak az édes nedű szerteszét annak ünnepére, hogy a magyar szót hét év után végre megértették, s ha más nem, legalább egy toleranciaajánlat célba ért. Csak tudnám, miért pont ez – lehet, hogy a többi mellé is irdatlan, de teljesen reális összeget kellett volna írni? Hogy jöhetnek a kvótamenekültek, de akkor Brüsszelé tíz év ellátási költség fejenként német minimálbérrel számolva, plusz az integrációjukhoz a tanári fizetésemelés, plusz a rendészeti költségvetés duplázása? Vagy hogy az LMBTQ-érzékenyítők fogadásáért cserébe csak a gyermekeink fejébe lapátolt radioaktív genderszemét későbbi kilapátolásának szerény, néhány száz nagyjátékfilmnyi összeget kérünk? Erről szólna vajon az Európai Unió, hogy minden őrület addig tart, amíg ki nem tesszük rá az árcédulát, lassan, de biztosan meggyőzve az északnémet kalmárokat arról, hogy talán mégsem volna annyira kifizetődő azt ránk erőltetni?

a tiltakozó, bugris magyarokat maguk mögött hagyva az európai huszonhatok zavartalanul lépdelhetek tovább Katar, Irán és Venezuela demokratikusabb olaja felé. Mi pedig pezsgővel a kézben fogjuk nézni, ahogy a magyar kimaradáson felháborodva hirtelen mégiscsak kisomfordál a libasorból Szlovákia, Bulgária, Csehország, Horvátország és Olaszország, magukra hagyva a Putyint csak azért is a saját állampolgáraik kontójára büntető európai huszakat. Akik talán addigra már csak tizennyolcak lesznek. Vagy tizenhatok.

Vagy értelmét veszíti az egész, és az Európai Unió végre felhagy a folyamatos gáz- és olajpiaci pánikkeltéssel,

És rájön, hogy a legrosszabb, amit Putyinnal tehet – már ha egyáltalán vele akar rosszat tenni, nem pedig öngyilkosságot óhajt elkövetni –, az a piacok lenyugtatása és az árak leverése bármiféle energetikai szankció kategorikus kizárásával.

Ha ugyanis megszűnik végre a komoly részben általunk okozott energiapiaci pánik, Oroszország bevételeit úgy tudjuk harmadával-felével csökkenteni, hogy a magunk szájától egyetlen gramm szénhidrogént sem vonunk meg.

Aminek – valljuk be, Frau Doktor Barley, Herr Doktor Habeck – talán eggyel több értelme is volna, mint vágóhídra küldeni az európai gazdaságot Ukrajna állítólagos érdekében, vagy tudja a fene, hogy valójában kiért-miért is. Mi mindenesetre megegyeztünk – ha a helyreállítási alapból eddig oly nagyvonalúan kihagytak bennünket, egyszerűen megtehetik ezt az európai gazdaságfejlesztés ezen új formájával is. Aztán majd meglátjuk, értelmes árú olajjal vagy anélkül lehet-e jobban fejlődni.

Nyitókép: MTI/EPA/Larry W. Smith