Az évszázad médiaüzlete kapcsán egyre több helyen bukkan fel a kérdés: gazdasági függősége révén manipulálható lesz-e Elon Musk és Twittere a kínaiak által?
Kínában 2009 óta be van tiltva a Twitter. A Hszincsiang tartományban történt zavargások – amelyek 140 halálos áldozatot követeltek – képei és beszámolói sokkal hamarabb jutottak el a világ minden pontjára az oldal segítségével, mint ahogyan a kínai állami média be tudott volna számolni róla, természetesen saját szemszögén át ábrázolva az eseményeket. A vezetés ekkor döntött úgy, hogy a közönséges halandók számára elérhetetlenné teszi a platformot. (Ugyanerre a sorsra jutott a Facebook vagy a YouTube is.) Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Kína nem veszi nagyon komolyan a Twitterben rejlő lehetőségeket, és ne használná az oldalt a hivatalos állami narratíva erősítésére. A platformot tízezrével használják a kínai hivatalos vezetés tagjai és azok a kamuprofilok, amelyek egy az egyben szajkózzák a központilag vezérelt kommunikációs paneleket, alapvetően a nyugati világ felhasználóit célozva a propagandával.
A helyzet 2019-ben mérgesedett el, amikor a kínaiak elárasztották a Twittert a hongkongi tüntetésekkel kapcsolatos dezinformációkkal és álhírekkel. A platform tisztogatásba kezdett, amely során 23750 felhasználót és nagyjából 150 000 kamuprofilt távolítottak el, utóbbiak az előbbiek mondandóját ismételgették és osztották meg folyamatosan. Mindez nem sokat ért, a propaganda-gépezet minden letiltott fiók helyére két újat hozott létre, a koronavírus-járvány kirobbanása pedig még vadabb lehetőséget teremtett a kínai bot-seregnek, hogy újra harcba vonuljon, elárasztva a felületet az USA-t vádoló összeesküvés-elméletekkel és abszurd információkkal. A Twitter pedig – mi mást tehetne – folyamatosan takarít, és lapátolja ki a mocskot az istállójából. Eddig. A tulajdonosváltás hírére ugyanis súlyos lehetőségként merült fel, hogy Elon Musk szélesre tárt kapukon fogja befelé folyatni a trágyát a platformra.
2019-ben, amikor Musk megnyitotta a Tesla sanghaji gyárát, Kína minden segítséget megadott neki, a kedvezményesnél is kedvezményesebb kölcsönöktől kezdve a teljes tulajdonjogig. Musk mérhetetlenül elégedett volt, és a mai napig csak szuperlatívuszokban nyilatkozik az országról és az ottani munkamorálról. Nem véletlenül. A Tesla bevételeinek negyedét 2021-ben a kínai gyár és piac adta, és bár az idei év eddig nem egészen Musk terveinek megfelelően alakul, bizakodva nézhet a jövőbe.
Nyilván azzal is tisztában van, hogy Kínában vannak olyan határok, amelyeket nem érdemes feszegetni. Az egyik ilyen a szólásszabadság és a tényeken alapuló információáramlás. Ezzel pedig a kínai vezetés egyáltalán nem viccel. 2016-ban akkora nyomást gyakorolt az Apple-re, hogy az kivette a mobilalkalmazásai közül a The New York Times appját. (A gyűlölet 2012-re nyúlik vissza, amikor a lap az akkori miniszterelnök, Ven Csia-pao vagyongyarapodásáról közölt cikkeket.) Az Apple szűkszavúan csak annyit közölt: az alkalmazás sérti a kínai jogszabályokat, így eltávolították. A történet elég világosan mutatja, mennyire nem riadnak vissza a gazdasági zsarolástól a kínaiak, ha a saját narratívájuk védelméről van szó. És ebbe a nyomott, távol-keleti csendbe kiabálta bele Elon Musk, hogy ő bizony megveszi a Twittert.
Musk alapvetően három forradalmi, de kissé zavaros változást jelentett be a Twitterrel kapcsolatban. Az egyik a chatbotok kiszűrése és eltávolítása, a másik a nyílt forráskód bevezetése, amelynek segítségével mindenki láthatná, hogy egy adott poszt miért és hogyan jut el a felhasználókhoz, míg a harmadik az, hogy minden egyes felhasználónak ténylegesen igazolnia kell a jövőben a személyazonosságát. Musk gyakorlatilag nyitott kapukat dönget, miután a chatbotok és álhírek szűrése az Európai Unióban jövő évtől törvényi kötelezettség lesz, de az USA is hasonló lépések bevezetésére készül. A nyílt forráskódú algoritmus használatával ugyanez lesz a helyzet, egyszóval Musk nagy bejelentése csak szépen csillogó cukormáz az óriási tortán. A felhasználók valós ellenőrzésével azonban akadnak majd bőven adatkezelési problémák, de ne szaladjunk előre ennyire, Musk ennek módját ugyanis még nem fejtette ki bővebben.
A legfontosabb azonban az, amit a három technikai cél mellett jelölt meg. Musk gyakorlatilag a teljes körű szólásszabadság elérésére törekszik majd a Twitternél, ami több okból, például a gyűlöletbeszéddel szemben hozott jelenlegi és jövőben hozandó szabályok miatt is zavaros egy kissé. „A szólásszabadság a működő demokrácia alapköve, a Twitter pedig egy olyan digitális köztér, ahol az emberiség jövője szempontjából létfontosságú kérdésekről vitatkoznak” – mondta Musk ennek kapcsán, de mondata több sebből vérzik. Egyrészt nem zárkózik el attól, hogy visszaengedjen kitiltott felhasználókat a felületre. A hivatkozott és legnyilvánvalóbb név természetesen Donald Trump, akinek ámokfutása a platformon klasszikus példája volt annak, hogyan csaphat át a virtuális agresszió fizikaiba. Musk mondata már ott sántít, hogy a Twittert a társadalmi nyilvánossági tér vitafórumaként, azaz építő jellegű helyeként jellemzi. Ez egyszerűen nevetséges gondolat, a szólásszabadság konstruktív jellege nyilván tetten érhető bizonyos szegmenseiben a platformnak, de általánosságban az egészet így minősíteni legalább akkora marhaság, mint lovat ígérni egy alkalmazottjának szexuális aktusért cserébe. A tartalommoderálás lazítása egy csomó olyan eredménytől fosztja majd meg a Twittert, amitől az utóbbi időkben jobb hellyé vált. Az újítások (például a rasszizmus, a szexizmus, a verbális abúzus vagy az oltástagadás szankcionálása) biztonságosabbá tették a felhasználók számára a platformot. Kérdés persze, Musknál meddig terjed a szólásszabadság védelme a Twitter esetében, mi az a pont, ami felülírja a Messiás-szerepet? A válasz éppen vele kezdődik.
Mert Musk a „vizet prédikál és bort vedel” minősített esete. Nehéz komolyan venni a szólásszabadságról vett mondatait, amikor tűzzel-vassal irtja például azt, hogy volt alkalmazottai egy szót is szóljanak a Teslánál vagy a Space-X-nél töltött idejük negatív tapasztalatairól, a szexuális zaklatásokról, a rasszista diszkriminációról vagy éppen a munkakörnyezet biztonsági hiányosságairól. Éppen egy kínai (!) bloggert perelt be azért, mert az rámutatott egy fékrendszeri hibára a Tesla kapcsán. Ez azért elég jól megvilágítja Musk furcsa free speech értelmezését: a szólásszabadság csak addig működik, amíg az nem ellentétes az ő érdekeivel. A játszótér nyitva áll majd mindenki előtt, lehet zaklatni, gyűlölködni és a szólásszabadság nevében burkoltan vagy nyíltan erőszakra buzdítani, de jaj annak, aki bele mer piszkítani a főnök privát homokozójába.
Adott tehát Elon Musk kínai, adókedvezményekkel bőven megöntözött oázisa, ami a Tesla második legnagyobb piacát jelenti. Abban az országban, ahol a Twittert már egy évtizede betiltották, ellenben propaganda- és dezinformációs célokra nagyon is használják. Musk megveszi a Twittert, majd bejelenti, hogy hadat üzen a botoknak és kamuprofiloknak. Kínában biztosan rajongtak az ötletért, miután egyik legfőbb tevékenységük a közösségi médiában éppen az, amit Musk likvidálni akar. Ennél azonban sokkal súlyosabb problémát fog okozni a szólásszabadság kérdése, amit Musk annyira hirdet. Komolyan azt gondolja, hogy a Kínai Kommunista Párt tapsolni kezd, amikor mindenben támogatott üdvöskéjük platformján minden korlátozás nélkül támadják majd globális, regionális és kisebbségi politikáját, mindezt úgy, hogy a tulajdonos közben diadalmas tekintettel végzi ki virtuális propaganda-hadseregét? Tényleg azt hiszi a világ leggazdagabb embere, hogy szemet hunynak e fölött, és minden megy tovább a maga útján? Hogy nem próbálnak majd meg nyomást gyakorolni rá, akár azért, hogy szűkítse a nyilvánosság Kínának nem tetsző körét, akár azért, hogy adjon nagyobb teret a kínai hivatalos narratívának? A kérdést először Mike Forsythe újságíró tette fel udvarias szavakba csomagolva a Twitteren, de igazából Jeff Bezos, az Amazon alapítójának retweetje volt az, amitől igazán hangsúlyosság vált.
A Tesla függőségi viszonyban áll Kínával, és nagyon is valós a veszélye annak, hogy az ország vezetése – ilyen vagy olyan módon – nyomást gyakorolhat Muskra. Nem biztos, hogy olyan könnyű dolguk lesz, mint az Apple-lel, de hogy megpróbálják, arra mérget lehet venni. Márpedig ha valamit Kínában megpróbálnak, az általában nem bágyadt maszatolást jelent. A felvetés jogosságát jelzi, hogy még a kínai külügy is megszólalt a kérdésben, sietve leszögezve, hogy Kína semmilyen befolyást nem akar gyakorolni Muskra a Twitter kapcsán. Abszolút hihető reakció, főleg úgy, hogy Musk viszont semmit nem reagál az egész történetre. Megszólaltak viszont kínai ellenzéki gondolkodásúak, akik szerint országuk vezetői örömükben ugrottak egyet a felvásárlás hírére: ők már úgy terveznek, hogy Musk része lesz az olajozottan működő kínai cenzúra-gépezetnek azzal, hogy tálcán kínálja a világ egyik legbefolyásosabb véleményplatformját.
A Twitter végül elfogadta Musk ajánlatát április végén. A már így is óriásrészvényesnek számító gazdag ember 44 milliárd dollárért kívánta megvenni a vállalatot – hogy aztán két hét elteltével egy teljesen nevetséges indokkal megpróbáljon lefaragni az árból vagy teljesen kihátrálni a dealből. Hivatalos indoklása szerint azért húzta el a száját, mert meglátta a Twitter negyedéves jelentését, amely többek között azt is tartalmazza, hogy a 230 millió felhasználónak kevesebb mint 5 százaléka kamuprofil vagy bot. Musk szerint van esély rá, hogy ez az adat nem valós, és valójában többről van szó 5 százaléknál, így amíg nem kap választ erre a kérdésre (mi alapján szűr a Twitter, mit tudnak tenni a botok ellen?), addig nem fizet. Érdekes tárgyalási módszer, ha figyelembe vesszük, hogy a kamu profilok léte soha nem volt titok, arról nem is beszélve, hogy ezt a – Musk számára kiemelten fontos – kérdést illett volna a vételi ajánlat előtt tisztázni.
A dolog mögött a gazdasági ijedtség állhat. Amikor Musk bejelentette a Twitter felvásárlását, a Tesla részvényei zuhanni kezdtek: ismerve a leendő (?) tulajdonos természetét, sokan vélték úgy, hogy Musk a Tesla kárára fog szórakozni új játékszerével. Amikor aztán közölte, hogy leállítja a vásárlási folyamatot, a Tesla papírok 5 százalékot ugrottak, míg a Twitter-részvények 17 százalékot estek. Nem csoda, hogy utóbbinál kezdenek nagyon idegesek lenni Muskra, aki szépen elbohóckodik ebben a történetben, de alapvetően megint más testrészével veri a csalánt. Parag Awral, a Twitter vezérigazgatója mindenesetre komolyan vette a vevő kérdéseit, és hosszú írást tett közzé a platformon, amelyben elmagyarázza, miért nem annyira egyszerű a botok és spamek elleni küzdelem, mint ahogyan Musk gondolja. Külön kitért a személyes adatok védelmére, ami a Twittert is rendkívül érzékenyen érinti, így nem is mernek felelőtlenül szórakozni vele. Ezért is nem adják ki külső, független vállalatnak az ellenőrzési munkát – ahogyan azt Musk okosan felvette. Ahogyan megkapta a választ, a Tesla főnöke azonnal a tőle megszokott udvariassággal és eleganciával reagált: küldött Awral posztja alá egy kaki szimbólumot.
Az előzményekből és ebből a figyelmes gesztusból már le lehet vonni bizonyos következtetéseket: Musk vagy nem akar annyi pénzt adni a Twitterért, amennyit beígért, vagy egyszerűen esze ágában sincs megvenni a céget, mindössze a szokásos trollkodásainak egyikét mutatta be, jót röhögve a világon és a tőzsdei infarktusokon. Persze elképzelhető, hogy egy esetleges elállás a vételi szándéktól neki is sokba fog kerülni: az ajánlatba ugyanis belefoglaltak erre az esetre egy 1 milliárd dolláros bánatpénzt, amit Musknak ki kell csengetnie, tetszik vagy sem.
Talán nem okoz akkora kárt a világnak, ha Elon Musk nem tenyerel bele a szólás szabadságának még működő eszméjébe. Ha valóban megszerzi a Twittert – amit egyre többen vonnak kétségbe –, elméletileg megteremtheti annak a lehetőségét, hogy Kína begyalogoljon egy olyan területre, ahol éppen a Musk által szajkózott szólásszabadságot kihasználva tudja tönkretenni azt, amiről az valójában szól.
Pedig érdekes lenne Elon Musk arcát látni, amikor a kínai döntéshozók széles mosollyal gratulálnak neki új üzletéhez, miközben egyik kezükkel egy több százezres bot-hadseregre, a másikkal pedig a sanghaji Tesla gyárra mutogatnak. Udvariasan, ahogyan ő szokta.
Ébredj velünk, október 27-től indul a Vekker a Mandiner reggeli élő műsora! Minden hétfőn és csütörtökön 8:00-tól érkezik Gyürky Enikő és Szabó András Csuti, hogy megvitassák veled közösen a legfrissebb közéleti témákat.
Az amerikai elnök bízik abban, hogy jövő heti dél-koreai találkozóján kereskedelmi megállapodást köthet Hszi Csin-pinggel.
„Szeretném, ha Kína segítene Oroszország kapcsán” – mondta volt Donald Trump Hszi elnökkel való tárgyalása előtt. Én is szeretném, csak ahhoz bizalom kellene. Kohán Mátyás írása.
A BBC szerint az amerikai elnök az ukrajnai háború lezárásához remél támogatást Pekingből.
Ez az amerikai elnök második ciklusának első hivatalos útja a Távol-Keleti régióban.
Én csak leírtam... – Ha az USA nem esik szét, akkor a földrajzi adottságok miatt behozhatatlan előnye van.
Az amerikai pénzügyminiszter „háborús gazdaságként” jellemezte az oroszt, amely nulla növekedést produkál 20 százalékos inflációval.
A volt amerikai elnök nem is titkolja, hogy alapítványon keresztül érné el Magyarországban és Lengyelországban, hogy végre azokat a politikusokat válasszák meg, akik neki szimpatikusak.
