Elmarad a miniszterelnöki eskütétel, a külföldi diplomáciai testületek képviselői feszengve állnak a folyosón, az Európai Tanácsban a magyarokra várnak, mert a kijelölt miniszterelnök, miután kifejtette nézeteit az ősrobbanásról és a részecskegyorsításról, bontja a vonalat mondván, pisilnie kell. A turisták és az újságírók dermedten nézik, hogy a frissen korrupcióellenes hivatallá minősített Karmelita erkélyére egy szakállas állatorvos, aki percekkel azelőtt nem csatlakozott az összes kormánypárti frakcióhoz, kifeszíti, hogy a lónak a f@szát, miközben fennhangon ordítja, hogy az új házelnök máris zsebre tette a hivatali tollat. A belügyminiszterjelölt addig is krumplikkal dobálja az ellenzéket, a párbeszédesek viháncolnak, hogy több államtitkáruk lesz, mint ahány tagjuk van, az MSZP baloldali fordulatot hirdet és megújul, de addig is kilobbizza, hogy Tóth Csaba legyen a Nemzeti Sírkert vezetője, végül a Momentum indít egy petíciót, hogy most már tényleg dolgozni kéne, majd féléven belül ötödször elmegy elnököt választani. Viszont a feles alkotmányozásra, a határon túliak szavazati jogára, a némileg csalódott választóközönség egyre fokozódó revansvágyára sikerül frappáns megoldást találni. A választójoggal rendelkezők (vélhetően a Pintér Sándortól megörökölt hívószámlista alapján) kapnak egy értesítést: »Gyurcsány Ferenc eltávolította önt ebből a csoportból«. Mondjuk, szórakozni, jól szórakoztunk volna.”
Fotó: AFP