A láthatatlan vagyon évszázada

Az orosz–ukrán háború, az energiaár-robbanás vagy a csiphiány talán okozói lesznek egy válságnak, de nem okai a világgazdaság átalakulásának. Utóbbi jóval korábban elkezdődött, és messzebb ható folyamat, mégsem állunk jól a megértésében.

Jonathan Haskel az Imperial College London professzora és a Bank of England monetáris tanácsának tagja. Stian Westlake a brit Királyi Statisztikai Társaság vezérigazgatója. Szerintük a nagy gazdasági csalódás („az emberek úgy érzik, hogy nem azt a jövőt kapják, amit ígértek nekik”) legfontosabb oka, hogy a gazdaságpolitika képtelen áthangolni magát a fizikai tőke helyett az immateriális javakra épülő modellre. „Nem sikerült kialakítani azokat az intézményeket, amelyeket egy ötletekre, kapcsolatokra és tudásra épülő gazdaság igényel.”

Pedig új típusú politikára van szükség egy olyan világban, ahol a teljesítmény motorjai a szellemi tulajdon, a márkaismertség, a fogyasztói adatbázisok vagy éppen a dizájn. Így sem értelmezni, sem kezelni nem tudjuk a sosem látott mértékű tőkekoncentrációt – a kisszámú kiemelkedően sikeres globális techcég és a stagnáló, sőt sok területen látványosan hanyatló helyi kisvállalkozások tömege közötti különbséget. „És a probléma nem csak a trillió dolláros technológiai platformokkal van. A legtöbb országban és ágazatban egyre nagyobb szakadék tátong a legjövedelmezőbb cégek és a lemaradók között.” Nyugaton az 1960-as évek ipari szerkezetére emlékeztető világ alakul, ahol néhány konglomerátum uralja a piacot. A társaságok közötti kiegyenlített verseny hiányát kiegészíti a munkavállalók elkeseredett közelharca, ami az immateriális gazdaság munkahelyeiért zajlik a garantált sikert ígérő kamu képesítések, az egyre rosszabb minőségű diplomák dzsungelében. Az eredmény? „Kevés innováció, rossz vezetési és foglalkoztatási gyakorlatok, bérhajhászás és elégedetlen fogyasztók, akiknek nincs hová menniük.”