A Homo sapiens történetére évszázadok óta fejlődésként tekintünk. Mi van, ha valójában már a prehistorikus korban megtaláltuk a közösségszervezés ideális formáját, amihez képest a modern civilizáció inkább hanyatlás? Extrém, de kreatív baloldaliak kísérlik meg újraírni az ember történetét.
Ezen a héten a politikai spektrum baloldali perifériájára kirándulunk, ami intellektuális értelemben hagyományosan annak legtermékenyebb része. David Graeber, a közelmúltban elhunyt anarchista filozófus az utóbbi évtizedek egyik legbefolyásosabb egyetemi ideológusa, az Occupy Wall Street mozgalom megálmodója. Szerzőtársa, David Wengrow régészprofesszor az afrikai és a közel-keleti kultúrák szakértője. Ők ketten arra vállalkoztak, hogy megírják az emberiség „új történetét”.
A történetírás nagy alakjai, mint Hobbes, Rousseau, napjainkban pedig Yuval Noah Harari – a közöttük fellelhető markáns ideológiai különbözőség dacára – évszázadok óta egységes narratíva mentén kalauzolnak végig bennünket az emberiség sorsán. A Homo sapiens eszerint kis vadászó-gyűjtögető csoportokban kezdte, majd kifejlesztette az agrárius életmódot, ami a magántulajdon elterjedéséhez és népességrobbanáshoz vezetett. A növekvő számosság hierarchiát követelt, eljutottunk a társadalmi csoportok, a mesterségek és az államiság megjelenéséhez. A közmegegyezés szerint világszerte egységes folyamatról beszélünk, s főként egyirányú utcáról, ahonnan nincs visszaút. A folyamatot fejlődésnek, eredményét civilizációnak hívjuk. Mi van, ha ez a konstrukció alapjaiban téves? Graeber és Wengrow így látják. Ötszáz oldalas könyvük célja, hogy átírják az elmúlt harmincezer évről alkotott képünket. Kutatásaik alapján az emberi faj nem egyetlen helyen, az észak-afrikai szavannákon, hanem egyszerre több, egymástól távoli helyszínen párhuzamosan fejlődött ki. Szerintük az sem igaz, hogy korai közösségeink primitívek voltak: a Homo sapiens kezdettől komplex és kifinomult belső szabályok és elvárások szerint élt – már i. e. 9000-ből találtak olyan ékszereket, épületmaradványokat, sőt művészeti alkotásokat, amelyekhez sok ezer órányi módszeres mestermunkára volt szükség. Az ember a ma elfogadottnál sokkal korábban eljutott az önszerveződés összetett szintjére, és már a vadászó-gyűjtögető korszakban is metropoliszokban élt, a városok valójában megelőzték a mezőgazdaságot. Miért nem tudtunk ezekről? Mert az emlékek többsége megsemmisült, a maradékot pedig évszázadokon át tendenciózusan dolgoztuk fel.
De nem csak Trump viselkedése érintette meg, új könyve athéni bemutatóján elárulta, előfordult, hogy sírva fakadt a görögországi gazdasági helyzet miatt.
Köszönöm Karácsony Gergely főpolgármesternek hogy valódi államférfiként vállalta fel a szabadságért való küzdelmet.
Az erdőn akkor történhet az emberrel valami lényeges, ha felveszi a tempóját. Erről szól lényegében Végh Attila A belső őserdő című könyve.
A nyár egyik legvidámabb családi programja lehet az Árnyék nélkül című Czimra-tárlat megtekintése. Petri Lukács Ádám írása.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Miközben Budapest csődhelyzetbe került, Karácsony Gergely Brüsszelbe utazik a Pride-ra, pezsgőzik, majd két hónap szabadságra megy.
„Magyar Péter és Volodimir Zelenszkij a legjobb embertípus Brüsszelnek.” A Mandiner Reakció legfrissebb epizódjában Szűcs Gábor, a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagja mutatja be, miért kényelmes Brüsszelnek, és miért veszélyes nekünk, hogy ez a két bábfigura azonnal és feltétel nélkül szolgálja ki a globalista elit érdekeit.
A német kormány helyettesítené az Egyesült Államokat.
