Jövőépítés 5.0

2022. május 4. 20:34

Máthé Zsuzsa
Sűrű időkön vagyunk túl. És előttünk is sűrű idők állnak.

Húsvét szent titkának újraélése után érdemes belenézni a tükörbe, szemügyre véve önmagunkat, politikai közösségünk talán kissé barázdáltabb arcát. Ott van-e még tekintetünkben a hit fénye, az alkotás vágya, a türelmes, befogadni képes hazaszeretet ereje?

Mögöttünk egy kimerítő választási kampány és a többségünknek nagyon is tetsző, más honfitársainknak azonban elkeserítő eredmény feldolgozásának első fázisa. 1989 óta megtapasztaltuk, hogy errefelé, a Kelet és a Nyugat ütköző­zónájában, rokontalan, de önérzetes népként gazdagítva Európa sokszínűségét, nem könnyed játék a demokrácia. A világ e szegletében minden életre-halálra megy, döntéseink tétje mindig transzcendentális jellegű is, túlmutat az 1920-ban rögzített országhatárainkon és a politikum szokásos horizontján.

A Kárpát-medencében nem unalmas állampolgári rutin egy választás: tektonikus erők mozdulnak benne, világnézetek feszülnek egymásnak. Mindez nagy lelki megterheléssel jár, próbára teszi minden versengő fél, segítő szimpatizáns állóképességét, és a csak otthonról drukkolók idegrendszerét is alaposan megtépázza.

Hogy lesz-e mostanság olyan korszaka országunknak, amikor egy közfelkiáltással elfogadott nemzeti minimum megvalósításának mikéntjén megy csak a kedélyes versengés? Ha viharos történelmünk tapasztalataiból indulunk ki, és a világrend körülöttünk bekövetkező megrendülései láttán sem dugjuk homokba a fejünket, azt mondhatjuk, még várat magára egy ilyen álmoskás békeidő.

Nyitókép: Shutterstock 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés