Az orbáni jó ár

„Aligha vitatható szavakkal buzdította Orbán Viktor,a leendő szakmunkásokat országos versenyük nyitányán: »Ha jó vagy valamiben, akkor kérd el annak az árát.« A  kormányfői jótanács az egyik szociológiai gumicsontjának, a munkaalapú gazdaságnak a gyakorlatba átültetett változata, s az benne az újdonság, hogy túllép a kádári »Aki dolgozik, az boldogul« populizmusán. Ha csak éríntőlegesen is elfogadja azt, hogy a magasabb hozzáadott értéket a fogyasztók igyekeznek megfizetni.

A miniszterelnök egy olyan időszakban fejtette ki álláspontját, amikor a fojtogató infláció szintre napról napra azzal szembesíti a családokat, hogy – az orbáni gondolathoz kapcsolódva – szívesen megfizetné a jobb minőségű árú árát, de egyre kevésbé lesz erre képes. Az Orbán Viktor által is észlelt gazdasági nehézségünk oka az egy kalap alá vett két »igazságtalanság«, a világjárvány és határaink közelében zajló háború. Mindezzel dacolva a Fidesz választási szlogenjét megtoldva, most már »méretes lépéseket teszünk, előre, nem pedig hátra«.

Orbán Viktor ciklusokon átívelő országlása során, miként most is, amikor a választások eredménye nyomán újabb négy évre kap mandátumot arra, hogy a Karmelitában döntsön a gazdaságfejlesztés irányáról, szinte mindig megfeledkezik arról, – ezt tette a szakmunkástanulókat buzdító beszédében is –,hogy a magas foglalkoztatási adatok elsősorban annak köszönhetőek, hogy a magyar munkavállalók közül legalább 300 ezren külföldön vállalnak munkát.

(A KSH jelenleg mindössze 88 ezer főről tud, a valóságban legalább 300 ezren lehetnek.) Ezért könnyedén cáfolható a kormányfő állítása, hogy »nincs jobb (állás)ajánlat más országokban, mint nálunk«. Ha igaz lenne ez az állítása, akkor – akár a hiányszakmákban is, a magasabb bérek  reményében – tömegesen jelentkeznének hazánkban  felvételre az angolok, a németek vagy a magyar munkavállalók előtt egyre népszerűbb skandináv államok álláskeresői. A helyzet közismerten fordított.”

Nyitókép: Facebook