Veszélyhelyzet, mindörökké

„Fogalmam sincs, mihez kezdenék enélkül, már teljesen elszoktam a veszélytelen helyzetektől. Vuk is azt énekelte, hogy »a sűrű erdő csupa veszély«, és így van ez az élettel is.

Minden évben megünneplem azt a szeptemberi napot, amikor hét éve bevezették az első veszélyhelyzetet. Azóta hála istennek folyton van, a tömeges bevándorlás miatti rendkívüli jogrendet akkor is meghosszabbították félévente, amikor a madár se járt nálunk. Roppant praktikus előrelátás volt. Putyin háborúja elől ismét özönlenek a menekültek, csak ki kellett várni. A járványügyi veszélyhelyzetet is kár megszüntetni, pár évtized múlva jöhet akár egy pestis is, ne kelljen akkor jogszabályokkal bíbelődniük. Mármint Orbánéknak, ki másnak, úgy tervezik, addig biztosan maradnak.

Olyan ez, mint a »padaung«, vagyis nyakhosszabbító ázsiai és afrikai törzseknél, akik minden évben újabb sárgaréz karikát tesznek a lányok és asszonyok nyakára. Az eredmény igazi hattyúnyak, viszont ha megfosztják őket a gyűrűktől, az elsorvadt nyakizmok felmondják a szolgálatot, akár a nyakukat is kitörhetik. Így járnánk mi, magyar padaungok is, ha egyszer csak levennék rólunk a veszélyhelyzeteket.

A hagyomány (nem a veszélyhelyzeté, hanem a nyakgyűrűé) állítólag azt a célt szolgálja, hogy más törzsek férfiúi ne találják vonzónak a padaung hölgyeket. Ez is stimmel. Más törzsek a világban minket sem találnak túl vonzónak, mindenféle szépséghibát tesznek szóvá a demokráciánkon. Fintorognak, hogy azt is néhány abroncs veszi körül. Hülye nyugatiak, dunsztjuk nincs, mi az igazán szép.”

Nyitókép: MTI/Soós Lajos