Az ellenzék nem mondta ki, hogy Magyarország az Orbán-rendszer miatt sodródott a háború szélére

„A választás után a közösségi oldalakon írtak budapesti szavazatszámlálók vidéki tapasztalataikról. Egy részük nagyjából úgy írta le, mintha két Magyarország lenne: az ostoba vidékiek a Fideszre, a felvilágosult pestiek pedig az ellenzékre szavaztak.

A magyar értelmiség teljes felkészületlenségét, végtelen provincializmusát látom ebben. Elmentek egy napra vidékre, futó pillanatfelvételnyi benyomást szereztek, és ezt rögtön közzéteszik, mintha valamilyen objektív igazságot ragadtak volna meg. Téves az a feltételezés, hogy a vidék irracionálisan szavazott, s hogy a vidéket a propaganda vezette félre. Nota bene a monolitikussá vált propaganda félrevezette persze a vidéket, a városokat is. De ezek az emberek nem passzív áldozatai voltak a propagandának, hanem saját érdekeik szerint szavaztak a Fideszre. Azt kellene megérteni, hogy mik ezek az okok. Ezt a munkát nem végezte el az értelmiség. (...)

Volt egy előválasztás, amelyet Márki-Zay Péter nyert meg.

Ebbe nem mennék bele, mert fenntartásaim voltak az előválasztással kapcsolatban. De hogyha azt állítom, hogy Pityi Palkó a legalkalmasabb az elkóborolt, vagy bizonytalanná vált fideszes szavazók megszólítására, akkor először tudnom kell, hogy létezik-e ez az entitás: bizonytalanná vált Fidesz-szavazó. Ráadásul támadták azokat, akik kritikai észrevételeket fogalmaztak meg Márki-Zay Péterrel kapcsolatban, aki a Fidesz narratíváját vette át. És nem utolsósorban ez az értelmiség eltűrte azt, hogy a saját értékrendjével szemben kelljen felvonulnia. (...)

Merre a kiút? A következő generáció egy része nem Magyarországon képzeli el a jövőjét.

Valamelyest ismerve a magyar történelmet néha elgondolkodom azon, hogy hogyan létezhet egyáltalán még ez az ország. Azt az emberveszteséget, amit az elmúlt másfél évszázad során elszenvedtünk Svájc sem élte volna túl. Ha nem a saját önző érdekeinket vesszük figyelembe, akkor fájdalmas traumaként fogjuk megélni, – igaz, a kelet-európai lét alapvető élménye a fájdalmas trauma –, hogy a gyerekeink hála Istennek nem itt fognak felnőni. Ne feledjük el: egy agyonfrusztrált országban élünk.

Miből adódik ez a frusztráció?

Egyebek mellett a nyelvi magányból. Ez az ország még mindig nem tud nyelveket, és sosem tudott igazából. A nyelvet nem tudó ember fél, mert idejönnek azok, akik tudnak németül, angolul, és kiszorítják őt a munkaerőpiacról. Ezért biztonságosabbnak tartja bezárni a globalizáció elől a kaput.

Azt mondja, hogy nem végezte el az értelmiség a feladatát. Mit kell tennie?

El kell menni megint vidékre, nem csak szavazatszámlálni! Meg kellene ismerni a mások gondolatait. A Fidesz megcsinálta az egész országot behálózó polgári körök networkjét. Ott voltak helyben az emberek, akikkel szót tudtak érteni, és el tudták mondani nekik, hülye városiaknak, hogy figyelj rám, nekem az a problémám. Enélkül biztosan nem megy, és miután ez egy kis ország, nem is nehéz megcsinálni.

A vidék-Budapest ellentétre mintha rájátszana a kormánypárt. Ez lesz az újraásott hadi árok?

Igen.

Mesterterv, vagy ügyes kihasználása annak, ahogy a pesti szavazatszámláló leírta a vidéki szavazót?

Mesterterv, ami tökéletesen illeszkedik abba, hogy szépen lassan egy teljesen más civilizációs keret vesz körül minket. A zsidó-keresztény civilizáció alapvető értékei kirojtozódtak. Kicsit olyan a nyugati világ értelmisége, mint az a római, aki miután Alarik gótjai már szétverték Rómát, azt hitte, hogy ó, hát ez még mindig Róma, itt még mindig az örök városban élünk. Pedig újfajta világ kezdődött el, ahol a hagyományos, humanista, sokoldalú értelmiségi kihalóban lévő mamut.”

Kép forrása: Gábor György Facebook-oldala