Pofonok völgye

2022. április 20. 21:28

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

Csattan a pofon a kamaszarcon. Egyszer, többször, sokszor. Nem mindig amolyan „büdös nagy pofon”, néha csak emlékeztető, bájosan-pestiesen: csicskalángos. Csak hogy tudd, hol a helyed. A kivégzés a kemény diktatúra kommunikációs eszköze, a pofon a puháé. Szimbólum, melynek ereje nem a befektetett kilogrammban vagy kilométer per órában lakozik, mert lényege az egyoldalúság: a pofon visszaadhatatlan. A besúgó című sorozat főhőse, Geri (Váradi Gergely), zömmel ilyen pofonokban részesül, hiszen a hierarchia csúcsán a párt áll, vagyis ökle, a „háromperhárom” zsíros bajszú képviselője, Kiss Imre (Thuróczy Szabolcs játssza zseniálisan), aki jól beszéli ezt a pofonnyelvet, és igen kommunikatív alkat. De vannak kisebb, elviekben visszaadható pofonok is: a tóparti vagány sráctól, vagy a kollégiumi ellenzéki gyűléseket szervező fenegyerek jobbkezétől, Barnától (Lengyel Benjámin), ám taktikai okokból itt sem lenne szerencsés.

Ugyanis a rendszer, mint a filmbéli Lukács tanár úr (Hajdu Szabolcs) kifejti, „ott van tízmillió ember reflexeiben”, meg a fontoskodó KISZ-titkárban (Jéger Zsombor), a beszervezett íróban, Józsefben (Mácsai Pál – mintha rá írták volna a szerepet), a disszidensek emlékezetében.

Nyitókép: HBO

 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés