Mi tudható biztosan Bucsáról?

2022. április 13. 14:58
A bucsai vérengzés árnyékában telnek a háború újabb napjai: a holttestek és a csekély ismert tényanyag fölött propagandaháború dúl arról, hogy mit is hagytak maguk után az oroszok.

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapba

Holttestekkel teli utcákon szlalomozó katonai dzsipek, mérgeszöld hullazsákok mindenütt, mellettük az Ukrajnába látogató Ursula von der Leyen döbbent arca: valamit mindenki látott-hallott már a bucsai vérengzésről, de az igazság – mint ebben a háborúban oly sokszor – most is nehezen adja magát. A Nyugat azonban, úgy tűnik, már döntött: a Bucsában történtekre hivatkozva múlt kedden kizárták Oroszországot az ENSZ Emberi Jogi Tanácsából, és az EU bevezetett egy új szankciós csomagot is: az orosz bankrendszer negyedét lekapcsolták az európai tranzakciók­ról, betiltották a szénimportot – bár ebből a szankcióból az orosz széntől függő Németország még kifelé kacsingat –, illetve az energetikai, mezőgazdasági, élelmiszeripari, humanitárius szállítmányok kivételével kitiltották az unió­ból az orosz és belarusz teherautókat, valamint az orosz felségjelű hajókat is.

Oroszország március végén kezdett el kivonulni Ukrajna központi térségeiből (lásd keretes írásunkat), köztük Kijev két szomszédos elővárosából, Irpinyből és Bucsából. Előbbiből lőtte az orosz tüzérség Kijevet, utóbbira pedig elsősorban azért volt szükség, hogy előbbit elfoglalják – a két település szinte összenőtt, kapcsolatukat az őket elválasztó Bucsa folyó felett egy stratégiai fontosságú híd teremti meg. A hídra vezető Vokzalna, illetve az arra merőleges Jablunszka utcán ennek megfelelően már a háború korai szakasza, március eleje óta állomásoztak orosz harci járművek, és bár március 8-ától kezdve a városban elméletileg szabadon lehetett közlekedni, ide épeszű ember inkább nem merészkedett. (Nehezíti a helyzetet, hogy a bucsai városháza, amely a – jórészt orosz – humanitárius segélyszállítmányok elosztópontja is volt, a város keleti részéről csak a Vokzalnát átszelve közelíthető meg; igaz, szerencsére messze van a hídtól.)

Az orosz kivonulás kapcsán a nyugati közvéleményben két dátum rögzült: március 30-a, amikorra a moszkvai védelmi minisztérium közlése szerint az utolsó orosz osztag is elhagyta Bucsát; és április 3-a, amikor a világ minden részén terjeszteni kezdte a média a Bucsában sorsukra hagyva heverő holttestekről szóló videókat és fényképeket.

Az ukrán narratíva szerint Bucsában az orosz megszállás egy hónapja alatt több mint háromszáz áldozatot szedő tömegmészárlás, népirtás történt, melyre az ukránok a város felszabadításakor fényt derítettek. Az orosz cáfolat szerint ezzel szemben az ügyről szóló médiabeszámolók provokációk, a holttestek pedig nem igaziak, vagy ha mégis azok, akkor valójában frissek, mert az orosz kivonulás után az ukrán hadsereg gyilkolta le a lakosság oroszokkal együttműködő részét. Az oroszok szerint előbbire az utal, hogy az egyik nyilvánosságra kerülő videóban az egyik hullának megmozdulni látszik a karja, egy másik pedig a felvételbe bekerülő visszapillantó tükör képében épp felállni látszik; utóbbi feltételezést azzal indokolják, hogy a város visszavételekor, április 1-jén Anatolij Fedoruk polgármester lelkendező videóüzenetében még egy szót sem szól hullákról, azok csak a következő napokban kezdenek felbukkanni az interneten, ráadásul a városról kering egy azóta mémmé vált fénykép is, melyen az utcán kiégett, kilőtt tankok láthatók, az utcát szegélyező társasházak azonban sértetlenek, sehol rajtuk egy lövedéknyom, sőt még az ablaküvegeik is épek.

Ukrán katona egy feltárt tömegsír mellett Bucsában április 9-én <br> Fotó: AFP/Sergei Supinsky

Az ügyről nyilvánosságra kerülő tényanyag egyik álláspontot sem támasztja alá teljes mértékben, de egyértelműen az ukrán állásponthoz áll közelebb. Ukrajna tájékoztatása szerint az oroszok hazudnak arról, hogy március 30-án távoztak volna a városból, valójában csak április 1-jén hagyták el Bucsát, és egészen 3-áig nem is került teljesen ukrán irányítás alá a város, még folyt a diverzáns alakulatok keresése, kijárási tilalom volt érvényben. A holttesteket ábrázoló első képek pedig már április elsejének estéjén megjelentek az ukrán Telegram-csatornákon, s csak a nemzetközi fősodratú médiában való feltűnésük tehető két nappal későbbre – így valójában nem telt el idő az orosz kivonulás és a hátborzongató képek elterjedése között.

Hová vonul, aki kivonul?

A március 29-ei, isztambuli orosz–ukrán tűzszüneti tárgyalást követően jelentette be Oroszország, hogy kivonul Kijev és Csernyihiv térségéből – hivatalosan a béke­kötésre irányuló jó szándéka jeléül. Az orosz fél állítása szerint Bucsát az utolsó orosz osztag március 30-án hagyta el, bár ezt az ukránok vitatják. Az ukrán erők valóban visszanyerték az irányítást a térség számos településén, de a Kijevhez (és Bucsához) közeli, hosztomeli Antonov repülőteret az ukrán belügyminisztérium szerint például ismét bevette Oroszország, így ezeken a területeken sem szűntek meg teljesen a harcok. Oroszország feltehetőleg nem nagylelkű gesztust tett – Kijevben ugyanis nemcsak az áttörés, de még a város körüli ostromgyűrű zárása sem sikerült, az eddig elmenekülőket levonva is milliós város bevételéhez pedig egyszerűen nincs elég orosz katona. A Donbaszban és Ukrajna déli, tengerparti vidékein azonban egyre gyorsabb az orosz előrenyomulás – a Kijevtől elvont katonák dolga feltehetőleg az lesz majd, hogy a kelet-ukrajnai katlant bezárva bekerítsék és megsemmisítsék az ukrán hadsereg ott harcoló fő erőit, hogy egész Kelet-Ukrajna védtelen maradjon.

Nyitókép: Ursula von der Leyen és Eduard Heger szlovák kormányfő egy bucsai tömegsírnál április 8-án. Fotó: Fotó: AFP/Sergei Supinsky

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés