„A Fidesznek az április 3-i választás nyomán ugyanúgy kétmillió-hétszázezer szavazója van és több oldali ellenzéke, mint 2010-ben. És már megint kétharmada. Közben tizenkét év telt el – az életünkből – és mintha egyre kevésbé értenénk az országot, amiben élünk, és amivé Magyarország napról napra válik. Történt mindez a soha nem látott pártok közötti együttműködés és a szintén soha nem látott civil tudatosság és megszerveződés körülményei között. A legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy másnap több a kérdés, mint a válasz, de most valóban érdemes lenne komolyan venni azt, hogy előbb a helyes kérdéseket kell megtalálni.
Az egyik legfontosabb kérdés az: hogyhogy nem láttuk? Talán Orbán sem látta, talán tényleg az utolsó napokban, vagy a választás napján dőlt el. De akkor is: hogyhogy egy ilyen cunami láthatatlanul közeledik? Persze, kinek a cunami, kinek az ekkora volt váratlan. Mindenesetre úgy tűnik, a demokratikus politikai oldal – jobb híján hívjuk így – egyszerűen képtelen hozzáférni a társadalmat alakító megannyi tényezőhöz, hatásmechanizmushoz. Sőt nem csak a ráhatás, hanem az észlelés képessége is hiányzik.