Kereszténység, politika és pénz: a Szemlélek finnyás puritánjai

2022. március 30. 18:31

Szilvay Gergely
Mandiner
Az egyházak ne politizáljanak, de egy kicsit mégis; és ne gazdálkodjanak, mert az csúnya dolog, de tartsák el magukat. Mi van?

Átláthatatlan, álszent, átpolitizált – ezzel a címmel közölte le saját felmérését a Szemlélek, a párbeszéd iránt állítólag ultraelkötelezett keresztény portál. A három kifejezés a magyar egyházak és a magyar állam viszonyára vonatkozik. Nézzük, mire jutottak, aztán azt, hogy mik a problámák a szemlélekes akcióval. 

Hogy mire voltak kíváncsiak? „2022 februárjában indítottuk el online felmérésünket, melyben arra voltunk kíváncsiak, mit gondolnak a magyar emberek az egyházak és az állam jelenlegi kapcsolatáról: érvényesül-e az állam és az egyház szétválasztásának elve; átlátható-e az egyházak gazdálkodása; mennyire várható el az egyházak lojalitása az állami támogatásért cserébe; igaz-e az állítás, hogy egy keresztény csak jobboldali, konzervatív politikai értékekkel azonosulhat; de azt is megkérdeztük, szabad-e egy papnak politikussal fotózkodnia.”

Az eredmények pedig: „a keresztényeknek ma Magyarországon nincs hiteles politikai képviseletük; hiteltelen a politikusok keresztény értékekre való hivatkozása; az államnak csak a közfeladatok ellátásáért szabadna az egyházakat támogatnia, a hitéleti feladatok finanszírozását a híveknek kellene megoldaniuk; jelenleg semmit, vagy alig áldoznak a hívek magánemberként saját egyházaik fenntartására; elfogadhatatlan egy pap nyilvános pártpolitizálása, de politikussal való közös fotózkodás bizonyos esetekben vállalható; átláthatatlan az egyházak gazdálkodása; elfogadhatatlan az egyházi vezetők bizonyos közéleti kérdésekben való szervilis hallgatása.”

A Szemlélek szerint „felhívásunkra összesen 2688 válasz érkezett, mely egy reprezentatív kutatás esetén bőven túlszárnyalná az elvárásokat.” Igen ám, csakhogy nincs az a közvélemény-kutatás,

ami bármilyen módon reprezentatívnak számít, ha a válaszadók egy felhívásra reagálva gyűlnek össze

– és így a számuk sem számít. Az ilyen kutatások rendszerint ezer fővel készülnek, gondosan kitalált módszertannal (statisztikailag véletlen reprezentativitás, meghatározható bekerülési valószínűség, stb), hogy a felmérés valóban reprezentálja egy adott társadalmi csoport egészét. Ha én a levlistán vagy a Facebookon indítok egy felmérést, az sehogy sem lesz reprezentatív semmilyen nagyobb csoportra, akkor sem, ha ötezren reagálnak rá. Ha egy kommunista levlistán csinálunk felmérést a kommunizmus népszerűségéről, akkor nemhiába lesz az az eredmény, hogy a kommunizmus a válaszolók 100 százalékának körében népszerű. Azaz a Szemlélek által összelapátolt 2688 válasz pontosan összesen ennek a 2688 embernek a véleményét „reprezentálja”, semmi mást. Valójában még magára

a Szemlélek olvasótáborára vonatkoztatva sem tekinthető reprezentatívnak

(bár valószínűleg ahhoz áll a legközelebb). 

Itt voltaképpen le is zárhatnánk a témát. Azonban van két szimptomatikus véleményhalmaz ezen a kb. 2700 válaszon belül: az egyházak fenntartására vonatkozó és a politikával kapcsolatos.

A többség alig vagy semmit nem fizet be az egyházaknak, és később sem tervezi, hogy jelentősebb összeggel hozzájárul ehhez, ugyanakkor a híveknek kéne eltartani az egyházat, és a válaszadók majd négyötöde szerint lényegében visszatetsző, ha az egyház vállalkozik. De állami támogatást csak közfeladatra kapjon, hitéleti tevékenységre ne.

Magyarán a Szemlélek „felmérésére” válaszolók jelentős része szerint

az egyház lakjon jól fényevésből és Igéből, holott írva vagyon, hogy kenyérrel is él az ember.

Vállalkozni csúnya dolog (pénz, jaj!), egyházi támogatás csak módjával jó, remegő kézzel elfogadva. 

Pedig az egyház évszázadokon keresztül lényegében vállalkozásból élt: földesúrként mezőgazdasági vállalkozó volt. Láthatólag a válaszolók nincsenek tisztában vele, hogy a hívek, ha jelentősen hozzájárulnának az egyházak finanszírozásához, akkor sem tudnák lefedni azt, az egyházi támogatások jelentős része pedig azért érkezik, mert nem adták vissza az egyháznak a második világháború után elkobzott földjeit, intézményeit. (Miért nem csak a hívek tartják el az egyházakat? Ezért és ezért.)

A másik a politikával kapcsolatos attitűd: a papok ne politizáljanak (esetleg közéleti kérdések oké, pártpolitika nem, de húzza meg valaki nekem az éles határt), de a püspökök ne hallgassanak „szervilis” módon mégse. Fotózkodni politikussal, a la Hodász András, az meg oké. (Tőlem nyugodtan politizálhat Hodász is, más is.) 

Szólok, hogy évszázadokon keresztül az egyházak keményen politizáltak. Akkor most kétezer év kuka? Évszázadokig tévedtek? 

A katonaszentek háborúztak és feltehetőleg gyilkoltak is. Töröljük őket a szentek sorából? Vagy alapvető tévedés volt a kereszténydemokráciát kereszténydemokráciának hívni, mert a tisztelt hívek finnyás ízlésének és puritán elvárásainak nincs politikus és párt, ami megfelelne? (Kivéve persze a Szemlélek esetében MZP.) De Gaulle, Konrad Adenauer és a kereszténydemokrácia többi legendás politikusa, akik amúgy nagy hatalommachinátorok is voltak, kikerülnek a Pantheonból? A „tökéletlenség politikája”, a la Szent Ágoston, nem elég? A politikában nem megengedett az emberi gyarlóság? 

Még jobb az a Gégény Pista-féle szemlélekes felhívás, ami a kereszténység politikai semlegességét követeli vissza, valójában azonban abszolút politikai szöveg, ami már kimondatlan előfeltevéseiből is kitűnik. (Kíváncsi lennék egy anonim felmérésre a Szemlélek-szerkesztőségben, hogy a „politikailag semleges”, LMP-tulajdonlást is megjárt testületből hányan fognak hová szavazni.) Ez a politikai ravaszság megnyilvánulása a politikai naivitás álruhájában, és ájtatos szómágia. Az egész cucc arról tanúskodik, hogy

Gégény és csapata műveli kiválóan azt, ami ellen állítólag küzdenek: az álszentséget.

Csak én érzem úgy, hogy itt egymással ellentétes elvárások fogalmazódnak meg? Mint anno a balos médiában: az egyház ne politizáljon, de azért határolódjon el a szélsőjobbtól. Az ellenzék mellett vagy az egyházi liberalizálás mellett felszólaló személyiségek csak párbeszédet és politikamentességet, détente-et szeretnének, mindenki más csúnya, szemellenzős pártkatona.

Max Weber „szent” és „politikus” közötti megkülönböztetése ugrik be: az ilyen értelemben vett szent a saját puritán tisztaságát féltve (azaz önző módon) inkább nem cselekszik és nem foglal állást, a felelősen cselekvő politikus viszont bevállalja a rizikós döntéseket, és hajlandó összepiszkolni magát hatalompolitikával és közügyekkel. Vagy hozhatnám Henry David Thoreau amerikai író példáját, aki kivonult a társadalomból, és nem fizette be az adót, a saját morális felsőbbrendűségének nevében – ez a felelőtlen individualizmus. John Randolph of Roanoke 19. század első felében élt, excentrikus ültetvényes viszont a közösségért tevő, politika mocskát és súlyát bevállaló, felelős individualista figurája

A Szemlélek felmérésére válaszolók lényegében azt várják el, hogy sétáljunk húsz centivel a föld felett, nehogy piszkos legyen a lábunk. Láthatólag semmilyen megoldással nem elégedettek. Javaslataik nem kifelé vezetnének a problémákból, hanem még problematikusabbak. Még jó, hogy csak 2688-an vannak, és nem reprezentatívak, csak saját magukra.

Összesen 57 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Azt tudom, hogy katolikus papi körökben nagy az ellenérzés a a Szemlélekkel szemben.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés