Mérő és Iványi esete a hazafisággal

Mérő László matematikus – és mégis rendkívül pontatlan. A Facebookon ahhoz hasonlítja Orbán Viktor „görcsös igyekezetét, hogy kimaradjunk ebből a mostani háborúból”, mikor a nagyhatalmak, köztük Nagy-Britannia, hozzájárult Csehszlovákia feldarabolásához, a szudétanémetek lakta területek Németországhoz kerüléséhez...

Szörnyülködhetünk, mennyire nem jön ki a Mérő-matek, mégsem azzal van a legfőbb baj, hanem a Mérő-hazafisággal. „Ha kap Orbán egy kis Kárpátalját is Putyintól jutalmul – akkor lesz végképp tökéletes a párhuzam” – veti oda széljegyzetként a ki nem jött egyenletéhez.

Néhány napja történt, hogy miniszterelnök-helyettesük, Irina Verescsuk azzal vádolta meg a magyar kormányt: „A mi Kárpátaljánkról álmodozik”. Erre Mérő beletúr a szakállába, és visszaigazolja Ukrajna felheccelt miniszterelnök-helyettesét: Orbán Kárpátalját akarja az oroszoktól, cserébe azért, hogy nem küld, nem enged át területén fegyverszállítmányt.

Mit számít a kampányoló matematikusnak, hogy Kárpátalja magyar lakossága a 2019-es, fokról fokra bevezetendő ukrán államnyelv-törvénnyel eljuthat oda, hogy magánbeszélgetéseken és egyházi szertartásokon kívül minden mást csak ukránul intézhet, fiait nem engedik anyanyelven tanulni – és most,  Mérő szíves közlése után „még megokoltabban” lehet őket kirekeszteni! 

Már ha marad még Kárpátalján gyermekes család, mert aki csak tudott, elmenekült a háború kitörése óta az anyaország kebelére… És innen hallgatják a mendemondákat arról, micsoda ukrán hadászati előkészület alakul ki a magyarok is lakta kárpátaljai városok tájékán.

hogy nem érzi: amikor elvakultan írogat az Orbán Viktor nevével fémjelzett kormányerő leváltásáért, akkor kockáztatja a kárpátaljai magyarok csekélyke biztonságát? Igen, ürügyet szolgáltat ellenük!

Belegondolhatna abba is, hogy amint a holokauszt emléke fáj minden jóérzésű zsidó és nem zsidó magyarnak, úgy fáj Trianon is az összmagyarságnak, jóérzésű zsidó és nem zsidó magyaroknak egyaránt.

Nem érti, hogy pontosan tudjuk: nincs az a történelmi helyzet nemhogy a láthatáron, de valószínűleg távolabbi jövőben sem, amelyben mi egy kis darabot is visszakaphatnánk a történelmi ország elkerült részeiből?

Mérő hazudozik Orbán szándékairól, és megbánt minden magyart, akinek fáj Trianon.

Jut eszembe, Mérő László pszichológus is, tehát írhatna egy könyvet, de legalább egy naplót önnön pusztító gyűlölködésének felfedezéséről.

Coda. Ugyanaznap, amikor Mérő László előjött azzal, hogy Orbán gyakorlatilag Kárpátalját várja Putyintól, az ellenzéki államfő-jelöltségről épp csak lecsúszott Iványi Gábor lelkész azt találta mondani: „Orbán gatyás békegalambbá változott át, úgy folytatja az árulást”.

Értjük a szót: gatyás. Ez urbánuséknál a paraszt meg a kulák, vagy a népnemzeti még el nem nyűtt szinonimája.

Manapság megújul a nemzeti érzés hazánkban. Olyan pozitív „nacionalizmus” éled, ami egyként befogad szükséget látó határon túli magyart és ukránt. Amely békében akar élni a szomszéd népekkel és a világgal. Amely féltenivaló kincsnek tartja a magyar nép évezredes létét, elmúlt tizenkét évének viszonylagos sikereit egyaránt. 

De közben Mérő és Iványi eljut-e végre legalább oda, hogy megszabadulnak a fóbiáiktól? Milyen háborús dráma kellene még hozzá?

Fotó: Földházi Árpád