Összefogás helyett baloldali hisztériakeltés

Bár az Európai Unió vezérkarában felmerült a gondolat, hogy talán a háborús helyzetre tekintettel Lengyelországnak és Magyarországnak végre megadja a helyreállítási alapból nekik járó pénzügyi támogatást, az Európai Parlament fősodratú balliberális többsége máris jelezte, hogy erről szó sem lehet. És vajon ki berzenkedett a gondolat ellen a leghevesebben?

Kitalálták: Guy Verhofstadt liberális képviselő, aki korábban EP-frakcióvezető és Belgium miniszterelnöke is volt, és legfőbb jellemzője, hogy tiszta szívből gyűlöli Orbán Viktort és kormányát. Erről az elmúlt években számtalan alkalommal tanúbizonyságot tett. Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy amikor Orbán az EP plenáris ülésén védte remekül Magyar­országot, ez a fickó dagadó erekkel, ordítva támadta meg a miniszterelnököt, Hitlerhez és Sztálinhoz hasonlítva őt.

Nos, sok hozzá hasonló beállítottságú emberből áll az EP baloldala – ideértve sajnos már az Európai Néppártot is Manfred Weber frakcióvezetővel az élen, vagy korábbról Donald Tuskkal, a mára totálisan Orbán-ellenessé vált lengyel Polgári Platform elnökével.

Nem csoda, hogy ezek után Győri Enikő, a Fidesz képviselője úgy fogalmazott: az Európai Parlament még háború idején is egymásnak ugrasztja a tagállamokat és az uniós intézményeket. A képviselő teljesen indokoltan hívta fel a figyelmet arra, hogy ilyenkor lenne a legnagyobb szükség az összefogásra, ehelyett az EP szégyenletes módon viszályt szít, és be akar avatkozni a magyar választásba.

Az Európai Parlament balliberális többségének ez a szinte hisztérikus hozzáállása Magyarországhoz és Lengyelországhoz már csak azért is kiábrándító, mert a háború kitörése óta valóban vannak jelek arra, hogy a brüsszeli elit is felismeri: a megosztottság, a kettős mérce fenntartása az újabb tagállamokkal, főleg hazánkkal és Lengyelországgal szemben terméketlen, és tovább gyengíti az EU-t egy olyan időszakban, amikor a legteljesebb egységet kell felmutatni a béke megőrzéséért. Márpedig a magyar kormány, illetve mi, magyarok is mindent megtettünk az utóbbi négy hétben azért, hogy az unión belül az egység és ne a széthúzás legyen a meghatározó. Elfogadtuk és csatlakoztunk az Oroszországgal szembeni közös szank­ciókhoz, elmentünk addig a határig, ameddig lehetséges volt, nem vétóztunk meg egyetlen közösségi döntést sem. Kizárólag két dologhoz ragaszkodunk, ami azzal függ össze, hogy a kormány elsősorban és döntően a magyar emberek életéért és megélhetéséért vállalt felelősséget, amikor hivatalba lépett. Az egyik: az orosz gáz- és olajszállítás esetleges embargójához – amit az Egyesült Államok már bejelentett, az EU szerencsére nem tett meg – nem csatlakozhatunk. Ez abból a tényből következik, hogy országunk gázszükségletének 85 százalékát orosz forrásból fedezzük, s a magyar háztartások 85 százaléka gázzal fűt. Emellett az üzemanyagot olajból állítják elő, amelynek 64 százaléka érkezik Oroszországból. Nem véletlenül fogalmazott Orbán Viktor a következőképpen a Kossuth Rádióban: „A háború miatt kivetett gazdasági szankciók következményei súlyosak, de ha a szankciókat kivetjük az olajra és a gázra, amelyet Oroszországból hoz Európa, akkor a következmények még súlyosabbak lennének” – mármint a magyar emberek megélhetésére, ezt pedig nem vállalhatja egy felelős kormány. A másik dolog, hogy hazánk nem küld sem katonákat, sem halált okozó fegyvereket Ukrajnába, és nem járul hozzá ahhoz, hogy nemzeti, kétoldalú alapon ilyen fegyvereket szállítsanak át a területén. Hozzájárult viszont az Európai Békekeret aktiválásához, vagyis hogy az EU más útvonalakon fegyvereket szállítson Ukrajnába. Ennek oka, hogy az ilyen szállítmányok könnyen válhatnak katonai támadás célpontjává, s máris a háború kellős közepén találnánk magunkat. Ez mind a magyarországi, mind a kárpátaljai magyarok életét veszélyeztetné.