Az út most is tankolással kezdődik – a háborús Ukrajnában kevés a nyitva tartó benzinkút, a töltőállomások előtt hosszú sorokban várakoznak az autók. Kristófék Magyarországról is vittek magukkal néhány marmonkanna üzemanyagot arra az esetre, ha megszorulnának az út során.
A konvoj maradék három tagja önkénteseket szállít a Kijevtől mintegy ötszáz kilométerre, nyugatra található Ternopilből.
Az önkéntesek nagyrészt fiatalok, sokan nemrég tölthették be a tizennyolcat, a sorozás alsó korhatárát.
Nem mindenki Kijevben fog harcolni – mondja Kristóf –, az önkénteseket majd a fővárosban osztják szét; van, aki a súlyos harcok áldozatául esett Harkivbe megy majd. Az egyik fiú, Alex például a saját Toyotájával indult útnak Ternopilból – meséli tudósítónk –, a nemzetközi jogot végzett fiatalember a családját hátrahagyva ragad fegyvert az ukrán főváros védelmében.
Andrej, történetünk főszereplője Harkivbe tart harcolni. Fotó: Hölvényi Kristóf
A kocsisor folyamatosan kapja az információkat arról, hogy merre biztonságos haladni. „Padlógázzal megyünk át Ukrajnán” – mondja Kristóf a telefonban a kijevi érkezést követően.
A borzasztó állapotú ukrán utakon ez nem kockázatmentes vállalkozás, de Kristóféknak szerencséje van, nem kapnak defektet.
A cél: az este tízkor életbe lépő kijárási tilalom előtt Kijevbe érni.
A legtöbb faluban a helyiek már felállították az ellenőrzőpontokat, sok helyen a helyi átlagemberek végzik az áthaladók ellenőrzését.
„Látszik, ki a profi”
”
– mondja róluk Kristóf.
A checkpointokon dolgozók azokkal a fegyverekkel dolgoznak, amik éppen a kezükbe akadnak, sokak oldalán vadászfegyverek, pisztolyok lógnak. Az egyik ellenőrzőponton egyből fegyvert fognak a konvojt vezető autósra, de szerencsére hamar csillapodnak a kedélyek. Az ellenőrök főként fegyvereket keresnek az áthaladóknál – mondja Kristóf.
Úton, sorban. A Toyota hátsó szélvédőjére „segítség” van írva. Fotó: Hölvényi KristófFotó: Hölvényi Kristóf
Az éjszaka éppen az egyik ellenőrzőponton éri a konvojt, nem haladhatnak tovább. A kocsiban mínusz négy fok volt az éjjel – meséli Kristóf –, napkeltekor pedig indul tovább a menet a főváros felé.
Kijev előtt egy nagyobb dugóba kerül a csapat: „Mindenki fejében megfordul, hogy ha most idecsapnának az oroszok, az elég rossz lenne” – emlékszik vissza a torlódásra tudósítónk. A sajtósokat és az önkénteseket szállító autók végül a sor elejére mehetnek, a fővárosba érve pedig feloszlik a csapat. Furcsa a búcsú – mondja Kristóf –, hiszen
ezek a srácok aligha fogják túlélni azt, ami rájuk vár,
hiába fűti őket a hazafias vágy.
Andrejt felmálházzák Kijevben – innentől elválnak útjai a többiekétől. Fotó: Hölvényi KristófUtolsó eligazítás a fővárosban. Fotó: Hölvényi Kristóf
A főváros környékén már a hadsereg végzi az ellenőrzéseket, katonai konvojokkal is találkozni. Kristóf azt mondja, egyelőre nem nagyon látszik a pusztítás nyoma a városban, de a minden sarkon megtalálható ellenőrzőpontok
és a félóránként felzúgó légvédelmi szirénák mindenkit emlékeztetnek arra, hogy itt most háború zajlik.
„Borzasztó fáradtak vagyunk” – mondja a telefonban Kristóf: nagy nehezen sikerült szállodát találniuk Kijevben, holnap innen folytatják majd a munkát.
„A helyes kérdés nem az, hogy Ukrajna elvesztette-e a háborút, hanem az, hogy mennyit fog veszíteni” – mondta el a Le Figarónak Stéphane Audoin-Rouzeau.
A brit hadsereg korábbi gyalogsági parancsnoka nemrég tért vissza Gázából, és az elmúlt másfél évben többször is járt a háborús övezetben. Elmondta: az izraeliek hálásak Magyarország támogatásáért. Interjú.
A rendelkezésre álló megbízható statisztikák és kutatások alapján a kárpátaljai magyarság létszáma jelentős mértékben visszaesett az orosz–ukrán háború kitörése óta. Köő Artúr írása.
„A trófea, amiért az F1-es mezőny harcba száll a 40. Magyar Nagydíjon!”
p
0
0
1
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 119 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
vited
2022. március 03. 10:46
Halálkultusz jellemzi társadalmunkat, a háborútól függetlenül is. Miért van az, hogy ha éppen nem háborúról, aktuális tragédiáról tudósít a média, akkor leporol valami régi, tragédiába torkolló történetet (több évtizedre sötét szobába zárt szép lányról, repülőgép-, vasúti, autóbusz-szerencsétlenégről, sorozatgyilkosokról, végtelenségig sorolható), ezzel szórakoztatják az olvasót, aki egyre kevésbé viszolyog a gyomorforgató történetektől. A háború, a nacionalizmus istenének áldoznak, glóriát vonva az ún "hősök" köré, követendő példaként állítva őket már az iskolákban. Petőfit is "egyetlen gondolat bántotta": "ágyban, párnák közt halni meg". Aztán teljesült a kívánsága, megölték, miután ő is ki tudja, hány embert ÖLT MEG. Hát nem bálvány ő is, és nem csak a költészete okán? Mintha a halál barát lenne, pedig "majd megsemmisül az utolsó ELLENSÉG, a halál" (1Kor 15:26). A világosság angyala, Isten legnagyobb ellensége, a hazugság atyja, Sátán vakítja meg a hitetlenek elméjét (2Kor 4:4), hogy ne az Isten adta megmentésen, a váltságáldozaton, az életen gondolkozzanak, hanem álértékekért dobják oda az életüket, amely egyszeri és megismételhetetlen. Pedig az életet feláldozni egyedül azért érdemes, Akitől kaptuk azt, illetve azokért, akik ugyancsak testvéreink a hitben - Jézus mondta, hogy nincs nagyobb szeretet annál, amikor valaki az életét adja a barátaiért: azokért, akik egységesek a Teremtő iránti szeretetükben. Mert az élet Forrása képes visszadni, és vissza is fogja adni az életet azoknak, akik kincsként értékelik ezt a felbecsülhetetlen ajándékot.
Háborús romantika a Call of Duty-n nevelkedett kígyóvállú, elpuhult fiataloknál, akik azt hiszik ez csak egy kis kalandpark, ahol feltornázhatják az adrenalinszintet..... és ha lelövik, akkor újraindul majd a játék.
Aztán szembe jön majd a kemény valóság és nagyon gyorsan fel fognak nőni, ha egyáltalán megérik a holnapot.