Patchwork

2022. február 23. 12:49

A festőnő mesél

|Leimeiszter Barnabás|

Tavaly karácsonykor került kezembe Szántó Piroska könyvének első kiadása, most pedig olvasom, hogy az Európa Kiadó zsebkönyvsorozatában újra megjelennek Vas István képzőművész feleségének visszaemlékezései – amennyire váratlan választás ez, tekintve, hogy a házaspár utóélete nem nevezhető éppen intenzívnek (néhány éve emléklakásukat is bezárták), annyira üdvözlendő. Az Aktban benne van mindaz, amit baloldali értelmiséginek lenni jelentett a huszadik században: macska-egér játék a Horthy-rendszer rendőrségével, a háború alatt illegális szervezkedés, szabotázsakciók, bujkálás, később a Rákosi-korszak megaláztatásai, a forradalom tizenkét csodanapja. Szántó nem vihorássza át magát a mély és magas pillanatokon, de minden sorából süt a derűs erő, az életszeretet, a konvenciókra vajmi keveset adó szellemi függetlenség. Ha kiskun­félegyházi gyermekkorának tapasztalatai természetszerűleg sodorták is a baloldalra, a mozgalmi életben saját bevallása szerint a Marx-kötelezők bebiflázásánál sokkal jobban vonzotta a gyakorlat, a röplaposztogatás a gyárak előtt meg a „koltúrák”, vagyis a nagy, közös kirándulások a Budai-hegységben, ahol azzal keltett megütközést a puritánabb elvtársak előtt, hogy kirúzsozta magát, és cigarettára mert gyújtani – elvégre „egy becsületes kommunista nem dohányzik”. Való igaz, Szántónak később sem sikerült elég becsületes kommunistának mutatkoznia, nem ment neki, hogy szocreál propagandaképeket fessen – ki is szorították a művészeti életből, ugyanazokban az években, amikor a fordítói munkákra kárhoztatott Vas minden józan emberi számításra fittyet hányva kilépését kérelmezte a pártból. Máshol is olvashatunk ezekről a történelmi időkről, Szántó viszont olyan karakteres és lendületes, jó értelemben véve csevegős, erős képekben bővelkedő stílusban ír, mint senki más. Remek portrékat fest, így a fényes szelekkel a Juhász–Nagy–Kormos triászét, akikkel férje – Nemes Nagyék nem kis neheztelésére – nem átallott összebarátkozni, a badacsonyi turistaházat üzemeltető Tatay Sándorét, a Szántót orgiába csalni igyekvő Szentkuthy Miklósét vagy a boltmániás Szabó Magdáét, nem is beszélve „Vasnéniről”. A kötet utolsó, címadó írása különös darab, a szeretett férj testének nekrológja, aprólékos, és ismét csak Szántó festői tehetségét dicsérő, számbavétele annak, hogyan emésztette el balesetek és betegségek sora a költő fizikai valóját – de csak azt. Az Akt újrakiadásával talán Vas István költészetének felfedezéséhez is kedvet kapnak néhányan.

(Szántó Piroska: Akt. Európa Kiadó, 2022)

***

Egerben megáll az idő

|Kéri Gáspár|

Fotók: Varázstorony - Csillagvizsgáló és Tudományos Élményközpont

Meglátni egy camera obscura vetített képét egy elsötétített helyiségben kicsit olyan, mintha pillantást vetnénk az örökkévalóságba. A camera obscura jelensége a világ kezdeteitől itt van velünk, és velünk is marad az idők végezetéig. Elég egy kulcslyuk, egy résnyire nyitva hagyott ablak­redőny, s kedvező együttállás esetén a fénysugarak máris felrajzolják szobánkba a kinti világ pontos képét. Felnőttek és gyermekek számára éppen ez a hétköznapi csoda adja a sötétkamra egyik legnagyobb varázsát. A camera obscura a fényképezés alapja, de már évezredekkel ezelőtt a kínaiak is írtak róla tudományos értekezést. Az antikvitás nyomán az első évezredben az arabok, utánuk pedig a skolasztikusok rendeltek hozzá filozófiát. Leonardo a perspektívát, Caravaggio az emberi lélek rezdüléseit, Vermeer pedig a hétköznapi élet csodáit tanulmányozta általa. A camera obscura a barokk korban a tudomány és a művészetek mellett a szórakoztatás céljait szolgálta szerte Európában; a Hell Miksa által 1776-ban tervezett, periszkóppal kombinált egri szerkezet pedig a kontinensen legrégebb óta működő példány az egykori líceum tornyában. Ma minden generációt magával ragadó interaktív foglakozásokon, csillagászati múzeumon, optikatörténeti kiállításon és egy lélegzetelállító panorámateraszon át vezet az út az épület legmagasabb pontjára, a kilencedik emeletre. A sötétkamrába lépve pedig vár minket a helyiség közepén elhelyezett fehér asztallapra vetített megunhatatlan csoda, amelyben nem egyszerűen Eger varázslatos körpanorámája, a Bükk bércei és a Mátra csúcsai sejlenek fel; az egri barokk camera obscura képét csodálva maga az idő áll meg hosszú percekre.

(Az egri camera obscura az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Csillagvizsgáló és Tudományos Élményközpontjában hétfő kivételével mindennap látogatható.)

Fotók: Varázstorony - Csillagvizsgáló és Tudományos Élményközpont

Nyitókép: Utódlás. Fotó: HBO

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés