Három értelmezés Bródy János nótájára

„Woke-verzió:

Bródy János nem menstruáló személy ismét hangot adott nemes és elszánt szabaccságharcos lelkületének. Ellentétben Koncz Zsuzsa menstruáló személlyel Bródy tud dalszöveget írni, általában érzi az új idők új szeleit, ezért is meglepetés, hogy a nemrég közzétett „Rajongók és gyülölködők” c. nótája nem áll ki explicite a BLMBTQ-közösség mellett, tehát rasszista és transzfób. Mert lehet arról énekelni, hogy:

»Zavaros lelkű uralkodókat képzeltek már égi jelnek S versengve rajongtak értük hízelgők és szolgalelkek…«

De ez semmi ahhoz képest, hogy mennyit szenvedett Afrika népe, valamint a rabszolgaságban tartott afroamerikaiak. És duplasemmi ahhoz képest, hogy mennyit kell szenvedniük a transzneműeknek, meg mindenkinek, aki saját neméhez vonzódik.

és a következőkben énekeljen inkább erről. Ráadásul jó lenne, ha a zenéjében nem használna blues-elemeket, ahhoz ugyanis nem elég fekete a bőre. 

Bródy János egyetlen mentsége, hogy a dalt kísérő FB-posztjában nevesített bűnösök kizárólag fehérek.  Ezzel is visszaigazolja azon tételünket, miszerint a teljes fehér nyugati kultúra szemétdombra való. 

Magyar baloldal, ha nem Bródy írta volna a szöveget:

A dalszövegíró a Facebook-posztjában relativizálja a holokausztot. 

»Hitlerre is sokan szavaztak, Sztálint is csodálták a népek, A hatalom kábít, akár a drog, de a mellékhatásai kemények.
Mámorít a lelkesedés, de a gyűlölködés halálos méreg, Beszűkült tudattal válnak zombivá az elvakult hívek.«

Hogy merészelte egy sorban emlegetni Hitlert és Sztálint ez a… lény?! Mintha összemérhető lenne a náci és kommunista diktatúrák okozta szenvedés! A dalszövegíró azonnal mondjon le minden létező facebook- és egyéb posztjáról! (Fotelhuszárok tömege: Lámpavas! Lámpavas!)

Demeter Szilárd:

Bródy teljesítménye mostanában romlik.

Vagyis szar. 

De ha már Bródy az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát megidézte, hadd hívjam fel a figyelmét arra, amit Megadja Gábor barátommal írtunk a minap: »Hannah Arendt mutatott rá arra, hogy az emberi jog annyit ér, amennyit egy adott politikai közösség és intézményrendszer garantálni tud belőle. A filozófiától tehát kicsit el-, az élethez közelebb lépve hadd ajánljunk egy általánosan érvényesíthető definíciót a t. bíróság figyelmébe: jogállam az, amelyik területének minden négyzetcentiméterén érvényt tud szerezni a törvényeinek, így garantálni tudja állampolgárainak jogait.

Az életszerűség alapján érdemes tehát bevonni a jogállamiság indikátoraiba a nyugat-európai mecsetek és az LMBTQ-közösség, illetve a nők Európában elfogadott jogainak kérdéseit, vagy a Saría versus világi törvények elsőbbségének problémáját. Vizsgálják meg: sétálhatnak-e bárhol szabadon és biztonságban a Lajtán túl zsidók kipában, vagy a nők miniszoknyában? Garantálni tudják-e a szülők jogát, hogy dönthessen gyermeke neveléséről? Biztosítják-e a szólás- és vélemény szabadságát? Még volna pár olyan kérdésünk, ami nem ideológiai fogantatású, hanem a mindennapi tapasztalatból ered.«”

Fotó: MTI Fotó: Balogh Zoltán