Esti kérdés

2022. február 9. 14:08

Győrffy Ákos

Éjszaka havazott, de azonnal olvadni kezdett, mint mostanában szinte mindig. Minek esik, ha úgyis azonnal elolvad? – kérdezi a kisebbik fiam, és nehéz lenne értelmes választ adnom erre a kérdésre. Babits jut eszembe, aki az Esti kérdésben végül is ugyanerről beszél: „miért nő a fü, hogyha majd leszárad? / miért szárad le, hogyha újra nő?” Egy szülőnek nehéz azt válaszolnia, hogy nem tudom, legalábbis nem erre lettünk kondicionálva. Olyan válasz nincs, hogy nem tudom. Hányszor hallottam ezt általános iskolában Marika nénitől és Gizi nénitől! Nem is tudom, honnan vették ezt az ostobaságot. Annyit mindenesetre elértek vele, hogy az amúgy is meglévő szorongásomat sikerült elmélyíteniük.

Mostanában tényleg szinte azonnal elolvad a frissen leesett hó. Legfeljebb a közeli Magas-Börzsönyben marad meg, nagyjából hétszáz méter felett. Ott fent még meg lehet nézni, milyen az, amikor igazi tél van. De már ott sem állandó az igazi tél. Lassan megszokhatjuk, hogy a tél eltűnik az életünkből. A legendás gyerekkori telek, úgy látszik, örökre elmúltak. Persze ez, hogy örökre, erősen viszonylagos. Mert lehetséges, hogy néhány száz vagy ezer év múlva ismét kemény telek lesznek errefelé. De nekünk az úgyis olyan, mint az örökkévalóság, nem tudunk mit kezdeni ilyen időtávlatokkal. És ez még hagyján, mert ott van például az égbolt. Mostanában igen filozofikus beszélgetéseket folytatunk fent említett kisebbik fiammal az égboltról. Magyaráztam neki, hogy az égboltot tulajdonképpen soha nem látjuk az „aktuális” állapotában, mert a csillagok fénye évszázadok vagy évezredek alatt ér el hozzánk, ezért aztán azt látjuk, hogy milyen szépen fénylettek a múltban. Ha felnézünk az égre, a múltat látjuk, ami nekünk éppen a jelen. Az égbolt jelen ideje a múlt idő, valahogy így fejeztem ki magam. Mindez sehogy sem ment a fejébe, amit nem csodálok. Én sem tudom felfogni. Hosszas morfondírozás után valami olyasmit mondott, hogy ezek szerint a világűrben másféle idő van, nem olyan, mint a földön. Ebben maradtunk, mert végül is igaza volt, és nekem sem kellett jobban belebonyolódnom a témába.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés