„Azon igyekeznek, hogy bebizonyítsák: a lengyelek a második világháború alatt együtt szenvedtek a zsidókkal, és ahol csak lehetett, védték, segítették őket. A történeti valóság azonban az, hogy bizony a lengyelek egy jelentős része antiszemita volt, és nagyon sok esetben segítette a nácikat a zsidóüldözésben. Sőt nem egyszer részt is vettek zsidók meggyilkolásában. Az észak-kelet-lengyelországi Jadwabne településen, 1941 július 10-én, a helybeliek 340 zsidót öltek meg, többségüket úgy, hogy egy pajtába zárták őket, majd rájuk gyújtották az épületet. A lengyel közvélemény azonban nagyon érzékenyen fogadja e bűntettek feltárását, mivel hivatalosan Lengyelország a nácik áldozatának tekinti magát.
A jelenlegi politikai vezetés pedig ennek megfelelően, sorra emeli az emlékműveket azoknak, akik az életüket áldozták a zsidók megmentése érdekében. A valóság most sem fehér és fekete. Valóban, a Jeruzsálemi Yad Vashem Intézet 7 ezer igaz embert tart nyilván Lengyelországból, akik életükkel fizettek azért, mert zsidó honfitársaikat akarták megmenteni. De ez nem azonos azzal, hogy minden lengyel részt vett volna a zsidók mentésében. A The New York Timesban megjelent írásában, Jan Grabowski, a vészkorszak egyik ismert kutatója ezért is nevezi történelem hamisítóknak azokat, akik igyekeznek elhallgatni a lengyelek szerepét a Holokausztban.