Nyugaton a helyzet változóban

2022. január 29. 10:00

Schiffer András
Azonnali
A neoliberális konszenzus felbomlására a mainstream a „semmi” radikális újracsomagolásával reagált.

„Álláspontom szerint arról van szó, hogy a 2008-as globális pénzügyi válságra, a hidegháború utáni neoliberális konszenzus felbomlására a mainstream a »semmi« radikális újracsomagolásával reagált. Az így létrejött és/vagy megerősödött liberális formációk egész egyszerűen hitelesebben és hatékonyabban képviselik a neoliberális gazdaságpolitika és progresszív társadalompolitika elegyét, az éppen emiatt identitásválságba került kereszténydemokrata és szociáldemokrata pártoknál.

A jelenséget a legérzékletesebben Macron 2017-es sikere mutatja meg: az újonnan létrejött En Marché mindkét klasszikus irányzat szavazótáborából »táplálkozott« és egyaránt padlóra küldte a PS-t és a gaullistákat. Ráadásul olyan pozíciót birtokolnak ma az európai liberális pártok, ahonnan kompatibilisebbek a két klasszikus rendszerpárttal, mint azok egymással, s ez a szituáció a tényleges támogatottságukhoz képest felértékeli őket. Ha azonban végignézzük a tizennégy országban a klasszikus rendszerpártokon kívüli blokkok támogatottságát, világosan látszik: szó sincsen egy liberális korszak kezdetéről! A liberális blokk mindössze két országban (Hollandia, Dánia) a klasszikus rendszerpártokon kívüli vezető erő.

Négy országban (Spanyolország, Olaszország, Portugália, Írország) a klasszikus rendszerpártokon kívüli blokkok erősorrendjében az első háromban sem találjuk a liberálisokat. Talán nem véletlen, hogy ez a négy állam -Görögország mellett- a 2008-as globális pénzügyi válság legnagyobb európai vesztese. Három országban (Belgium, Franciaország, Svédország) a populista blokk a klasszikus rendszerpártokon kívüli vezető irányzat. Legtöbb helyen, kilenc országban (Németország, Luxemburg, Ausztria, Finnország, Spanyolország, Portugália, Írország, Görögország és Olaszország) viszont a klasszikus rendszerpártokat elutasító választópolgárok legnagyobb arányban a kapitalizmus-kritikus blokkba sorolt pártok valamelyikére szavaznak. A kapitalizmus-kritikus ráadásul az egyetlen blokk, amely mind a tizennégy országban a klasszikus rendszerpártokon kívüli blokkok erősorrendjében ott található az első háromban. A klasszikus rendszerpártok visszaszorulásával tehát az európai választók elsősorban a globális kapitalizmussal – annak fogyasztói társadalmával, politikai intézményrendszerével – szembeni kritikai irányokra fogékonyak.”

Nyitókép: Földházi Árpád

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 58 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"A neoliberális konszenzus felbomlására a mainstream a „semmi” radikális újracsomagolásával reagált."

András, bravó!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés