Vészjelzés

2022. január 28. 12:40

Lányi András
Magyar Hang
A magyarságnak nem a nemlétező hun rokonsággal kellene büszkélkednie.

„Egy intézetben, ahol a magyarságunkat kutatják, végre helyére teszik az Árpádokat is. Mert a honfoglaló törzsek szövetségét vezető dinasztia zsenialitása elsősorban abban mutatkozott meg, hogy sikerült államot szervezniük a népvándorlás főútvonalán fekvő Kárpát-medence soknyelvű népességéből. Az etnikai és kulturális sokféleség a későbbiekben komoly előnyökkel járt, és rendkívüli nehézségek forrása lett. A korszakot bemutató székesfehérvári reprezentatív kiállításnak, ha valamit, ezt lenne érdemes bemutatnia. De éppen ez az, amit a hírek szerint Kásler miniszter kifogásolt.

Pedig a magyarságnak nem a nemlétező hun rokonsággal kellene büszkélkednie. Az Árpádok épp arra voltak képesek, amire a hunok legendás uralkodója nem: tartósnak és szilárdnak bizonyuló politikai kereteket teremtettek, amelyek között a sztyeppén vándorló törzsek alkalmi szövetsége konszolidálni tudta együttélését az itt élő szláv, bolgár, avar és egyéb népekkel; nyugati lovagokat, levantei kereskedőket, szász telepeseket fogadott, és ezekből idővel egységes társadalmat teremtett. A magyar nemzet, ha valaki nem tudná, itt született és pusztult a Kárpát-medencében, s nem tévesztendő össze az őt alkotó fajok egyikével sem, a büszke honfoglalókat is beleértve.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 185 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Basszus, Lányi András értett már életében mindenhez (is), ám azt nem gondoltam volna, hogy egyszer majd leckézteti az őstörténészeket is arról, hogy valójában hogy is volt ez a magyar honfoglalás. Ő tudja, mert tanulta az oskolában, ahogy mindannyian tanultunk erről valamit. És nagyjából egykorúak lévén, valóban ezt tanultuk anno, amit itt felvázolt.

Nem vagyok meggyőződve arról, hogy amit most a Magyarságkutatóban előfeltételeznek, az időtálló lesz. Ám azt gondolom, nekik is joguk van végre támogatott módon rákutatni a koncepciójukra, ahogy a Lányi által felvezetett előfeltételezéseket sokan évtizedekig kutathatták, és kutathatják ma is. Ezek aprópénzek ahhoz képest, hogy mégiscsak a múltunkról, eleinkről, identitásunkról van szó.

Nem értem, mi a baja Lányinak. A viták nem szűntek meg, inkább erősödtek, és ez a tudomány és a demokrácia alapja. Vagy Lányi szerint is az a fontos, hogy ki erőltetheti rá másokra a nézeteit?

Befogadó nemzet, akire a kirekesztő nemzet vádját sütik a liberálisok és némely zsidók.

Mondjuk a szlovákok kétségtelenül a Kárpát-medencében élő szlávoktól erednek, akik anno a morva államot is összehozták valahol (a Dráva mentén? Zalaváron? Vagy északabbra? Ez nyitott...).

A hun rokonság meg simán lehet az Árpád-ház történelmileg megalapozott családi tradíciója, ahogy Dümmerth Dezső véli.

Szóval ha tartózkodunk az olyan kategorikus kijelentésektől, mint pl. a tiéd, egész érdekes dolgok jöhetnek elő.

Ezt értem, erről olvastam és nem értek egyet a miniszter eljárásával. Ahogy annak idején nem értettem egyet Pröhle Gergely kirúgásával, noha nincs problémám az utódjával, hisz mindig számosan vannak, akik alkalmasak egy-egy pozícióra. Most sem lenne problémám, ha a Magyarságkutató is (!) csinálhatott volna kiállítást.

Nem tudom, hogy Lányi András mit írt még, de amivel az ide idézett felvezető szövegben tényként (!) leckézteti az őstörténészeket, az egy évtizedekkel ezelőtti oskolában tanult összefoglalás, amelynek mára az új kutatások fényében (és itt nem csak a Magyarságkutatóra gondolok) minden eleme megkérdőjeleződött. Lányi leleplezte magát, hogy egyáltalán nem követi a témával foglalkozó történeti ismeretterjesztő irodalmat és a kutatók megnyilatkozásait. (A friss szakirodalom követése természetesen nem várható el egy átlagos értelmiségitől.) Ha már mindenképp írni akart a kiállítás körüli botrányról (mert így szerintem is az), akkor maradt volna csak a miniszteri eljárás kritikájánál.

Nem tudom, hogy miről beszélsz. Dehát túl szeles nap van, megértem.

Na jó: annyit kijelenthetünk, hogy szláv államalakulat volt, a mai tótok meg kétségtelenül szlávok, szóval az etnikai folyamatosságot jó eséllyel elismerhetjük...

És mi a baj a "magyar nyelvcsalád"-megnevezéssel? Na jó: "magyarfinn". De nem az a normális, ha egy nyelvcsalád nevében a legnagyobb közösség kerül előre?

Naaa! Nézz már szét Rómában! Még a városi tanács határozatai is SPQR jönnek ki, vagyis "Senatus PopulusQue Romanus", mint az ókorban. Valóban, ha leülsz egy családdal spagettit enni, nem el lesz a fő téma, de azért ez Magyarországon sem tipikus.

Ezzel együtt itt egy tényleges és komoly marketingprobléma van. Finnek vannak, ugorok nincsenek. Hogy voltunk valaha közösen más népekkel, az max. egy nyelvészeti hipotézis.

Szóval minimum magyar nyelven meg kellene egyezni egy olyan nyelvújításban, amely a nyelvcsaládunkat "magyarfinn"-nek nevezi, és levan a gond.

Köszi! Az az igazság, hogy próbálkoztam, de nem nagyon hatódtak meg az ELTE-n. Pedig szerintem tényleg ezen múlik. Úgy alapvetően semmi bajunk a finnekkel, de a "finnugor", mint szó valahol tényleg vérlázító...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés