Ha Putyin hidegháborút akar, megkaphatja

„Mint minden bántalmazó, Moszkva is önmagát állítja be provokált áldozatnak, aki nem tehet mást, védi magát. A Nyugat felelőssége, hogy ezt a státust ne adja meg neki, készüljön fel egy tartósan feszült viszonyra, és főleg emlékezzen: Münchenre, 1938-ra.

»Nem értem, hogy azok, akik pragmatikus kapcsolatokat kívánnak kialakítani különböző diktatúrákkal, miért nem tudnak kinyitni néhány történelemkönyvet. A zsarnokok pacifikálása soha nem működött pragmatizmussal, az autoriter hatalom lényege az új ellenségek keresése, az agresszió növelése« – világos és fontos szavak egy 20 éves lánytól.

Darija Navalnaja vette át ezzel a beszéddel az Európai Parlamentben az apjának megítélt Szaharov-díjat, Alekszej Navalnijnak ugyanis sajnos közbejött valami: politikai fogolyként Putyin börtönében ül, miután előzőleg szerencsésen túlélt egy tipikus KGB-stílusú, Novicsokkal történt idegméreg-támadást.

A távolból is büszke lehetett azonban lányára, aki komolyabb morális üzenetet fogalmazott meg és gerincesebb tartást mutatott fel Moszkvával szemben, mint sok profi nyugati politikus. Azóta gyakorlatilag napról napra jobban feszül be a Kreml, az ukránok konkrétan országuk megtámadásától, hibrid háborútól, infrastruktúrájukat érő kibertámadástól, területük elfoglalásától tartanak. Az amerikai és brit hírszerzési infók pedig nem arra utalnak, hogy paranoiások lennének.

Több mint százezres csapatösszevonás az ukrán határon vadászgépekkel és helikopterekkel, hamarosan közös orosz-belarusz hadgyakorlat szintén egész véletlenül a déli, ukrán határon, azzal egyidőben 140 hadihajós erődemonstráció három tengeren 10 ezer katonával és 60 vadászgéppel – nem csoda, hogy Kijev nem hajlandó bemondásra elhinni, ha Moszkva rendre cáfolja a támadás szándékát.

Nem tartozunk Putyinnak. De mit akar Putyin? – teszi fel magának az érthető, de teljes tévedésen alapuló kérdést a szabad világ. Mire jó ez neki? Mit nyer vele?”