Globális jelenség, hogy jelentős hatalmi tényezők eszközként nyúlnak a tudományhoz, ennek egyik első hazai példáját pedig a Magyar Pszichológus Társaság és a Magyar Pszichiátriai Társaság minapi állásfoglalása szolgáltatta – mondja lapunknak Hal Melinda. A klinikai szakpszichológus szerint az LMBTQ-témával kapcsolatosan több a kérdés, mint a válasz, a nyilatkozat időzítése pedig politikai szándékot sejtet. Interjúnk.
Hal Melinda klinikai szakpszichológus, közgazdász, a Magyar Pszichiátriai Társaság tagja. Az MCC-Mindset Pszichológia Iskola Test és Lélek Műhelyének műhelyvezetője, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Alkalmazott Pszichológia Tanszéke és a Bajai Szent Rókus Kórház pszichiátriai osztályának pszichológusa.
Nagy visszhangot váltott ki a Magyar Pszichiátriai Társaság, a Magyar Pszichológiai Társaság, valamint az őket támogató Magyar Szexuális Medicina Társaság nyilatkozata, amelyben stigmatizációnak minősítették a gyermekvédelmi törvényt. Önnek mi volt a benyomása, amikor elolvasta?
Ezeknek a szervezeteknek sok esetben meg kell szólalniuk, vannak ugyanis olyan témák, amiket nem lehet elkülöníteni a politikától, mert komplex folyamatok. Tudományos társaságként is feladat lehet a társadalmi kérdésekben való megnyilvánulás. Éppen az a téma, amiben megszólaltak, megkerülhetetlen. Tehát azzal, hogy kiadnak egy állásfoglalást, nincs semmi baj. A gond tartalmi: nem olyan nyilatkozatról van szó, amit tudományos társaságoktól elvárnánk, rosszul fogalmazták meg. Ne feledjük el, hogy tudományos társaságok nem szoktak megnyilvánulni politikai kérdésben. Amennyiben viszont mégsem politikai, hanem tudományos kérdésként látják a témát, akkor az állásfoglalás több tekintetben hamis, vagy félreértelmezhető.
Pedig hangsúlyozzák, hogy tudományos adalékokkal kívántak hozzájárulni a társadalmi vitához. Ön nem talált a nyilatkozatban ilyet?
Az LMBTQ-témakörben, mivel dinamikusan fejlődő kérdéskör, az egész világon összetett és széttartó tudományos eredmények is születnek. A nyilatkozat azért kavar nagy port, mert belekerült a politika, a politikai pszichológia, sőt, véleményem szerint hatalmi játszmák is. Fontos hangsúlyozni, hogy ebben a kérdéskörben nincsen szakmai konszenzus. A tudományos állásfoglalásból kimaradtak az ellenkező előjelű eredmények. Félre ne értsen, amikre hivatkoznak, azokra valóban találni kutatásokat (azok módszertanát most ne elemezzük), lehetnek a nyilatkozat irányát erősítő valid adatok, de van számos egyéb valid adat, amelyek viszont az állításaik ellenkezőit erősítik. Az egyetlen dolog tehát, amit az LMBTQ-témában el lehet mondani, hogy van ilyen és van olyan adat egyaránt. Éppen ezért
A következtetésekről pedig tudjuk, hogy a legfontosabbak az emberek számára.
Mi a helyzet a biológiai determináció kérdésével?
Azt kijelenteni, hogy a nemi identitás és a szexuális orientáció biológiailag adott, egyértelműen hamis. Valamilyen szinten befolyásoló tényező például a hormonháztartás, illetve élnek interszexuális emberek, ám ők a populáció – szakirodalmi adatok szerint - körülbelül 0,08 százalékát teszik ki. Ez annyira pici arány, hogy hivatkozási alapnak tekinteni a másik 99,9 százalékkal szemben furcsa megközelítés, amennyiben erre gondoltak az MPT-állásfoglalás szerzői. Épp a biológiai vetület miatt is mondom, hogy sok olyan adat van, amit a nyilatkozat nem mutatott be. Nem látszik például a szakirodalom szerint genetikai tényező a szexuális orientációra vonatkozóan. Mégis, az USA-ban 4000 százalékkal növekedett a nemi szerep diszfóriával kezelt személyek száma – és ezzel párhuzamosan a beavatkozásokat elvégző klinikák száma is megugrott.
Ha kijelentjük, hogy minden csak biológia, akkor viszont miért van szükség érzékenyítő programokra?
Egyértelműen látjuk a bizonyítékokat, amelyek rámutatnak, hogy a neveltetésre, társadalmi változásokra, kulturális háttérre nagyon érzékeny a nemi identitás. Tehát
Nem mutatják be azt sem, mik okozzák ezeket a társadalmi változásokat. Mindezen állításaimat rendszeresen megfogalmazza az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportja, szakirodalmi alátámasztással együtt.
Szakmai szemmel olvasva a dokumentumot, konzekvens a fogalomhasználata?
Sok fogalom keveredik az állásfoglalásban, a nemi identitás fogalmát például következetlenül használják, más fogalmakat pedig elmosva alkalmaznak. Sokak számára azért lehet vonzó az állásfoglalás, mert tudományosnak látszik, ám épp a tudományos mércét hagyja figyelmen kívül a fogalmi készletének tisztázatlanságával és az ellenkező eredmények elhallgatásával.
Egyre erőteljesebben bontakozik ki az azonos nemű párok gyermeknevelésével kapcsolatos társadalmi vita, a nyilatkozat pedig ezt a kérdést is el akarja dönteni. Helyesen?
Az egyik nagy kérdés, hogy ha egynemű párok nevelnek gyermeket, annak milyen következményei lesznek a gyermekre nézve, kifejezetten a mentális tényezőket figyelembe véve. A kutatások egyik része azt mondja, hogy ez a tényező semmilyen hatással nincs a gyerekek nemi identitására, szexuális orientációjára. Más kutatások pedig egyéb hipotéziseket vizsgálnak. Szerintem itt nem kizárólag a nemi identitás és szexuális orientáció kérdését kellene tisztáznunk, mint ahogyan az állásfoglalás teszi. Beszéljünk a mentális zavarokról általánosan, hogy milyen gyakorisági adatokat látunk hagyományos családmodellben felnövekvő gyermekek és másképpen felnövők között. Úgy hiszem, a helyes út az lenne, melyet tudunk, hogy
Az állásfoglalásból leginkább a transzparenciát hiányolom, azt, hogy nincs minden oldal bemutatva.
Beszélgetésünk elején már jelezte, hogy a szakmai vita politika térbe csúszott. Ennek köszönhető az időzítés is?
Érdekes, hogy valamiért éppen kampányidőszakban érkezett ez az állásfoglalás. Furcsa, hogy egy sok hónappal ezelőtti jogalkotási folyamattal kapcsolatosan épp most szólaltak meg, nem akkor, amikor a jogalkotó döntött. Ha erről szólni akartak, már meg kellett volna tenniük. Ha pedig politizálni kívánnak, javaslom az egyeztetést: egyeztetést a szakbizottságokkal, a döntéshozókkal és a saját tagságukkal. Ezt a nyilatkozatot nem előzte meg tudományos konferencia, vitafórum, ahol megszólalhattunk volna, bemutathattunk volna ellentétes megfontolásokat, és
Nem értem azt sem, miért nem jelölnek meg konkrét passzust a törvényből, ami szerintük stigmatizál és diszkriminál. Erre a kérdésemre még soha nem kaptam választ, ezért azt kell gondoljam, máshonnan érkezik ez a toposz és mindaz, amit látunk, csupán hergelés. Természetesen ez saját véleményem és azok gondolatait tolmácsolom, akik elhivatottak a tudomány összes eredményének bemutatásában és a következtetéseket ezután vonják le.
Van még esély a témáról szóló átfogó szakmai vitára?
Ha már elhagytuk a tudományos semlegességet és racionalitást, és beemeltük az ideológiát, legalább folytassunk nyilvános szakmai párbeszédet és így beszéljünk arról a komplex jelenségről, ami a társadalmi változásokra nagy erővel gyakorol hatást. Azért is van szükségünk a nyílt vitára, mert
Bizony, ez elérte a tudományt, a kutatásokat, az eredmények értelmezését még akkor is, ha erre eddig csak külföldi példát tudtunk hozni. Sajnálom, hogy az egyik első hazai példát éppen az egyébként általam rendkívül tisztelt és nagy múltú Magyar Pszichiátriai Társaság szolgáltatja. És közben azt se feledjük, hogy ez alapvetően mégiscsak egy keresztény ország. Hajlamosak vagyunk lebecsülni a kontextus hatásait, így történelmünket, kulturális emlékezetünket, amelyek összefüggnek a magyar emberek mentális és fizikai egészségi állapotával.
Ez utóbbi megjegyzését sokan vitatnák és megkérdeznék: mi köze a témához a felvetésnek?
Éppen ez a baj, hogy senki nem veszi figyelembe a nemzeti sajátosságokat és kritériumokat. Látnak egy jónak tűnő amerikai módszert, azt azonnal be akarják emelni a magyar viszonyok közé, de nincsenek tekintettel arra, hogy a magyar lelkek máshogy működnek. Nincs univerzális megoldás. A kontextus nagyon fontos kérdés és hiba ezt elfelejteni! Nem csak a mi szakmánkat érinti a felvetésem, hanem az összes tudományterületet. Érdemes lenne erről is párbeszédet kezdenünk szakmán belül és azon kívül is!
„Úgy látszik, bár nem új hír, hogy a Magyar Pszichiátriai Társaságot és a Magyar Pszichológiai Társaságot ugyanúgy meggyőzték maguknak az LMBTQ-ideológia képviselői, mint ezek amerikai társait. Ez abból látszik, hogy a két szervezet »szakmai« vélemény helyett valójában ideológiai állásfoglalást adott ki a gyermekvédelmi törvény ellen.” Szilvay Gergely elemzése. Bővebben is érdekel...
Kiemelt kép: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap
„A magyar választóknak fel kell ismerniük, hogy ez a gyűlölet nem a megoldás, hanem maga a katasztrófa” – hangsúlyozta összeállításában a Transzparens Újságírásért Alapítvány.
Zürichi kerekasztal-beszélgetés az európai demokráciáról, értelmes politikai vitákról és persze Magyarországról.
Karácsony Gergely támogatja a Tisza Párt adópolitikáját, azt azonban nem tudja ő sem, hogy mit titkol Tarr Zoltán, pedig rendszeresen egyeztetnek.
A közszereplőknek, influenszereknek, művészeknek és politikusoknak egyaránt hatalmas felelőssége van abban, miről és hogyan nyilvánulnak meg, milyen beszédeket tartanak – értékelt lapunknak Hal Melinda klinikai szakpszichológus.
A 444 ironikus hangnemben számolt be Orbán Viktor interjújáról.
A Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium miniszterhelyettese szerint a fővárosban vélhetően ugyanaz a politikai zsarolás folyik, mint korábban Demszky Gábor regnálása alatt.
Ismét felelevenítették a szabadrúgásgólját.
Nagy rendőrségi művelet indult kedden este Bécs Leopoldstadt nevű kerületében.
