A hátsó ülés

2022. január 5. 13:12

Hegyi Zoltán

Van nekem egy jó ismerősöm, félig-meddig tán barátom, a Géza. Buszsofőr. Csupa kaland az élete. Mint mindenkié. Igen ám, de a Gézáé akkor is, ha látszólag éppen csak ül a falujában (és néz ki a fejéből, de ez az ő megfogalmazása), és bámulja a szemközti hegyet. Nekem meg az a feladatom, hogy lejegyezzem mindezt, mármint a Géza életének bizonyos eseményeit, krónikása legyek mintegy a hétköznapjainak. A dokumentumokat aztán hetente átnyújtom a Szabad Föld hetilap szerkesztőségének, és aztán annak rendje és módja szerint bekerülnek az újságba. Minek köszönhetően a Géza (a haverjaival és a szomszédaival együtt) viszonylag gyorsan nagy népszerűségre tett szert a társadalom széles rétegeinek körében, Otthonka nénitől a komoly tudósokig terjed a skála. Egy a zászló, egy a Géza, vagy mi. Mindez úgy alakult ki, hogy semmilyen úgynevezett közösségi platformot nem alakítottam ki számára. Direkt. Géza és a többiek (Lajos bácsi, Laci bácsi, dr. Tigris és a néha rajtaütésszerűen felbukkanó  Mariska néni) egy rajongójuk szavai szerint egy misztikus fikcióban jelennek meg az olvasóközönség előtt (dokumentarista elemekkel sűrűn átszőve, teszem hozzá én ezen a ponton), nem a virtuális valóságban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Gézának ne lenne apokaliptikus tudata. Van neki. A sofőrülésből vagy éppen a karosszékéből ez a tudat (hát még ami alatta helyezkedik el) saját jogán érzékeli, hogy hová rohan a világ (a vesztébe, veszettül), szortírozza a jeleket a mezei poloskák inváziójától a világjárványig. De Géza nem gondolja túl ezt az egészet, hiányzik belőle a pszichologizáló hajlam vagy éppen a kellő mélység, ahogy tetszik. Köszönettel fogadja Isten ajándékát, él és túlél.

Akkor is túlélt, az előző évben, abban az átmeneti 2021-esben, amikor meghalt a kutyája. Tizenöt évet húztak le együtt. Azon a délutánon az a kutya már képtelen volt felállni a vackáról, és nyüszített a fájdalomtól. Géza óvatosan felemelte és kivitte az autójába. Négy faluval odébb a doktornő már várta őket. Nem kellett bemennie a rendelőbe, az autónál zajlott mindaz, amit a kutya még utoljára érzékelt ebből a világból. A simogatást, Géza el-elcsukló hangját és talán a csillagokat az égen, a Géza szerinti következő lakóhelyét. Az első injekciótól elaludt. A másodiktól megállt a szíve.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés