Feltehetjük a kérdést, hogy egyetlenegy képviselő sem volt a baloldalon, aki azt mondta volna: a kampány megvár, az mégis csak fontos, hogy a magyarok megélhetését könnyítő döntéseket megszavazzuk? A jelek szerint egy sem akadt. Mindent elmond róluk, hogy amíg mi a minimálbér jogi kereteiről szavaztunk, pár méterrel odébb, az Országház előtt tartottak sajtótájékoztatót, amelyen csak harmadik nekifutásra sikerült eltalálniuk az álláskeresési járadék időtartamát, azt, amelyet elvileg emelni szeretnének. Úgy látszik, a nemzeti érdekek felismerése mellett az elvárt szintű szakértelem is hiánycikk odaát.
A baloldal miniszterelnök-jelöltje nem csupán a minimálbér-emelést vetné el, hanem a 13. havi nyugdíjat, a rezsicsökkentést, a benzinár-maximalizálást, viszont az energiaárakat ismét liberalizálná. Mindez mennyire veszélyeztetné a magyar emberek megélhetését, ha újra kontrollálatlanul szabadítanák rájuk a szabadpiacot?
Ezen állásfoglalásoknak nemcsak a ténye és tartalma megdöbbentő, hanem az a népnevelő nyegleség is, amellyel mindezt előadják. Azt javasolják, hogy a magyarok fűtsenek kevesebbet, használjanak kevesebb áramot, a magas benzinárak esetén használják közösen az autóikat, és mindezt ki lehet egészíteni az korábbi gyurcsányi intelemmel, hogy ha az egész nem tetszik, akkor el lehet innen menni. Próbáltam visszaemlékezni, hogy az elmúlt évtizedekben hallottam-e hasonlóan érzéketlen, az életünkbe beleszólós mondatokat, de nem nagyon sikerült.