Amelyik nemzet építkezik, felemeli a fejét és előre tekint, megmarad.
Amelyik nemzet nem áldozza fel identitását, amelyik megtartja önreflexiós készségét, miközben képes morális megalapozottsággal gondolkozni és így adni válaszokat a kor égető kérdéseire, a győztesek közé emelkedik. Az év első napjaiban – sorsfordító idők napjai – jegyezzük meg ezt és véssük jól a szívünkbe, mert az intés minden január elsejével egyre fontosabbá válik. Bár talán soha nem volt még olyan fontos, mint most.
Még akkor is, ha sok ellensége akad, kevesen akarják a sikerét és még külső tényezők is oda-odacsapnak akár tízévnyi megfeszített munkának, jókora faágat erőszakolva a küllők közé, például egy világjárvány formájában.
Egy identitását vesztő civilizációban, ahol a bűnök fölött már nem csak eltekinteni szokás, de azokat egyenesen ünnepelni, piedesztálra állítani is, ahol az önfelmentés kultúrája fakad a nihilből és az erkölcsi törvények egyre kevésbé alakítják a kollektív válaszokat (és a politikai elit problémákra adott válaszait), a káoszt csak az kerüli el, aki maga körül következetesen rendet tart. Igaz ez egyéni és közösségi szinten egyaránt.
Nehezebb feladat ez még annál is, mint amilyennek tűnik, de rajtunk áll, hogy gyáván kitérünk előle, vagy hősiesen elvégezzük. Ne tévesszen meg bennünket e téren sem, amit a korszellem diktál!
Megkezdtük tehát a 2022. évet, ami meggyőződésem szerint vízválasztó év. Sokkal többről szól, mint puszta pártpolitikáról, izgalmas billegő körzetekről, politikai adok-kapokról. Fontos kérdések dőlnek el a nyugati világban és sorsdöntő lesz, hogy ez idő alatt a nemzeti érdekek privilégiuma, vagy a globalista szemléletmód lesz uralkodó hazánkban.
Ha idehaza további négy évre sikerül feltartóztatni az egyre agresszívabb és mára már az emberi létezés bizonyos alapjait is ideologikusan tagadó, ember- és társadalomromboló folyamatokat, az évtized nagy győztesei lehetünk. Ha behódolunk, vége a dalnak.
Ördögi folyamatok feltartóztatása most a feladat, akkor is, ha (persze ez is a folyamat része) ezt sokan tagadják. Ki azért, mert nem látja át, ki azért, mert kiszolgálója és/vagy időlegesen haszonélvezője, ki pedig azért, mert „kemény beszéd ez, ki hallgatja”, bár a struccpolitika ritkán kifizetődő. A cél, hogy ezekkel szemben megvédjük szeretteinket és hazánkat, megvédjük mindazt, ami számunkra fontos. Tartsuk jól észben, hogy a védett társadalom egyben biztonságos társadalom. Olyan, amelyben jó élni, célokat tűzni magunk elé, amelyben jó és vonzó lehetőség családot alapítani, gyermekeket vállalni. Olyan, amelybe nyugodtan plántáljuk bele utódainkat.
Építkező, öntudatos, védett társadalomra van szükségünk. Ezért dolgozunk 2022-ben (is).
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A South China Morning Post szerzője arról ír, Trump külpolitikáját nem az ideológiai ellentét vezérli, hanem az erő és tekintély iránti tisztelet.
Az Európai Parlament előtti téren csaptak össze a tiltakozó gazdák és a rendőrök csütörtökön délelőtt Brüsszelben. Vízágyúkat és könnygázt is bevetettek az egyenruhások. A Mandiner helyszínen lévő újságíróit is lefújták könnygázzal a rendőrök.
Az NGO-k továbbra is aggályosnak tartják a javaslatot – írja a Les Echos.
Világfelfogások, sőt a háború és a béke pártja között kell majd döntenünk. Látjuk a körülöttünk zajló eseményeket, halljuk a nyugati vezetők, köztük a NATO-főtitkár riasztó mondatait, amelyek apáink, nagyapáink háborús emlékeit idézik. Ebben a helyzetben a polgári oldalnak, a nemzeti kormánynak óriási a felelőssége.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
A tiszás adócsomag és a 2010 előtti globalista törekvések.
Évtizedek után kikerül eltávolíttatta az elnöki palotából az 1989-es rendszerváltást jelképező kerekasztalt.
Sok forog most kockán a belga fővárosban.
