Mi még így hívjuk: karácsonyi vásár

„A mi Mikulásunk férfinak született és annak is érzi magát. Ez minket nem zavar.  Úgy képzeljük, hogy fehér a szakálla és fehér a bőre. (Sajnos erről ma éjjel sem tudtunk meggyőződni, mert senki nem látta a családból…)

Úgy gondoljuk, hogy két rénszarvas húzta a szánját. Mindketten rénszarvasnak születtek és annak is érzik magukat. Két fiú rénszarvas jött idén is, mert ők erősebbek, mint a lány rénszarvasok. A lányok otthon maradtak. Tudjuk, hogy ez így nem túl píszí, de minket ez sem zavar. 

Tejet és tejbegrízt kapott ajándékba a fáradt Mikulás, mert a lányaim szerint ezeket szereti.  A feleségem készítette a tejbegrízt. A feleségem nő. Tisztában vagyunk vele, hogy a tejet adó tehenek metánt termelnek. Sok metánt. Mégsem mondunk le erről a szokásunkról, inkább majd máshol visszafogjuk az üvegházhatású gázok kibocsátását.

A Mikulás elment, a tejet megitta. Mostantól a karácsonyt várjuk! Van adventi koszorúnk, tegnap meggyújtottuk a második gyertyát. Idén is megyünk majd karácsonyi vásárba. Mi még így hívjuk: karácsonyi vásár. Nem téli vásár, nem hópihe piac. Karácsonyi vásár – így hallottuk a szüleinktől, és ezt adtuk tovább a gyerekeinknek. A karácsonyt is karácsonynak hívjuk. Nem fenyőfát, hanem karácsonyfát állítunk, Jézus születését ünnepeljük és szenteste majd a Jézuska hozza az ajándékokat. A mi családunk az ilyen.

Nem zavar minket, ha mások máshogy gondolják, másban hisznek, másként ünnepelnek, vagy nem ünnepelnek, de ne próbáljanak semmit ránk erőltetni, és ne szóljanak bele a szokásainkba. Érdemes ezeket leszögezni egy olyan korban, amikor kis híján tiltólistára tették a »karácsonyi szünet« kifejezést az Európai Unió vezetői, a haladó politikusok egyre több helyen tiltják a karácsonyfák állítását, az LMBTQ-őrület pedig túszul ejtette a Mikulást. Ne hagyjuk teljesen megbolondulni a világot!”

Nyitókép: Facebook