Örök szidalmak és káosz

„A legtöbb lengyel mára már felismerte, hogy a játszótereken felállított EU-s táblák mögött szélsőségesen átpolitizált intézmények rejtőznek, amelyik bizonyos ideológiák becsatornázására szolgálnak. Ez talán meglepi a német olvasót, de egykor még Donald Tusk is aggodalommal figyelte ezeket a fejleményeket. A 2005-ös parlamenti- és elnökválasztás előtt arra kérte választóit, hogy közösen álljanak ki a »keresztény értékek EU-ból való kiveszése« ellen. Amellett gyorsan meg is házasodott, méghozzá templomban. De ahogy ennek a rendszernek az integráns részévé vált, és megértette, hogy hogyan lehet piros pontokat gyűjteni benne, hirtelen már nem zavarta annyira az antiklerikalizmus.

De a realitás most már máshogy néz ki. A fájdalmas brexit-folyamat és a német szövetségi alkotmánybíróság ítélete az eladósodásról a németeknek is egyértelmű figyelmeztetés, hogy oda kell figyelni. Az európai integráció fordulóponthoz érkezett, miközben ennek a centralista elmélyítése már egyáltalán nem tűnik sikeres stratégiának. Az új német kormány mégis forszírozni akarja a föderalista európai »szuperállam« ötletét. Úgy tűnik, a pandémia egy kiváló »lehetőség« ennek a koncepciónak a kiépítésére, és eközben néhány »ellenség« megteremtésére, akik nem akarnak »igazodni«.

S mégis van remény. Még Franciaországban (még ha nem is az Élysée-palotában) is felkapják az emberek a fejüket arra, hogy a »Hamilton-mozgalom« Európára nézve alkalmazhatatlan. Az EU tagállamai a rendkívül eltérő kultúrájukkal és történelmükkel nem vethetők csak úgy egy központi szervezet uralma alá. Ez nemhogy butaság, hanem egyenesen őrültség lenne. Európa efféle »balkanizálásának« következményeit jobb, ha nem is képzeljük el.

A lengyel újságok már így is nagyon sokat foglalkoztak egyes EP-képviselők vélt fogalmatlanságáról Lengyelország és Magyarország ügyében. Ez a körülmény önmagában ugyan nem szerencsés, de talán reményt is adhat. Ha a CSU-s Manfred Weber azt mondja ugyanis, hogy a lengyel társadalom többsége Donald Tusk mögött áll, akkor nyilvánvaló, hogy félreinformálták. Néhány brüsszeli és strasbourgi úrnak tényleg nem ártana a keleti horizont felé tekinteni.”