Vannak családi történetek, amelyek évtizedekig rejtve maradnak. Hogy miért, rejtély. Harmincegy éve nem kell félni a következményektől, mégis sok mindenről nem beszélünk. Telnek az évek, és történetek vesznek el mindannyiunk családjában. Közhelyes, de a múltról tényleg beszélni kell, már csak azért is, hogy megértsük, mit tartogathat a jövő.
Felhő és Nosztár rég halott lovak. 1961-ben vitték el őket, hogy építsék a szocializmust, ami majd átmegy egy nap az emberi létezés legmagasabb fokába, a kommunizmusba. Nem akartak menni, de vitték őket, el a családjuktól. A gyerekek sírtak, a felnőttek ködös tekintettel nézték az intézményesített rablást. A rendszer gyönyörű jövőt ígért, és ezért áldozatot kellett hoznia a magyar parasztnak. Ez már nem az ötvenes évek volt. Nem volt verés, padlássöprés, kényszer-beszolgáltatás, legalábbis akkor, 1961-ben abban a faluban nem. Zsarolás és megalázás volt.