Neki ne mondják meg – a járványokosakról

W egy kis vegyesboltot üzemeltet a szomszéd téren. Ott szoktunk kávét venni. A bolt ajtajára másodika körül kézzel írt, A4-es papír került ki: „szabadság miatt zárva november 5-ig”. Ötödikén újabb papír, ezúttal nyolcadikáig, nyolcadikán tizenegyedikéig, és így tovább.

W egy apró termetű, mindig mosolygós néni, Kelet-Ázsia egy kisebb országából házasodott ide, tökéletes magyarsággal kínálja portékáját, és valószínűleg az elmúlt harminc évben nem volt szabadságon. egy oka lehet annak, hogy bezárt: a covid.

Fizimiskája miatt valószínűleg már a legelső hullám miatt is megijedhetett – emlékszünk, amikor mindenféle boltokra kiírták: „Vietnamiak vagyunk!”, hogy elkerüljék a kínainak levés bűnét –, nyilván most sem verné nagydobra, mi a helyzet.

X harmincas férfi, elkapta a kórt. Egy közepes nátha tüneteivel küzd (két oltás után). Felesége, akivel értelemszerűen egy levegőt szívnak, nyugodtan mehetne dolgozni, hiszen ő is oltott (nem megy, nem viszi be a munkahelyére, kivár), méghozzá az orvosuk tájékoztatása szerint. Sziauram, kontaktkutatás érdekes lehet?

Ellentétben Y-nal, a 70 körüli férfivel, aki Budapest közelében üzemeltet egy W-nél jóval nagyobb boltot: pozitív a gyorstesztje, de nem várja meg a rendest. Dolgozni kell, hajtani kell, menni kell előre, és neki ne mondják meg. Teheti, két oltással, aligtünetekkel (de persze „bassza meg az oltás, hát miért kapta el akkor”; az, hogy amúgy valószínűleg egy intenzív ágyat nyomna az alapbetegségeire való tekintettel, már nem téma).

Vagy ott van a 20 éves (oltatlan) Z, aki a konditeremről nem bír lemondani, igazolt hivatalos pozitív teszt birtokában sem, mert olyan nincs, hogy ő ne gyúrjon teremben, neki ne mondják meg. Ezek csak az egy-két lépésből általam ismert emberek, de szerencsére vannak itt hírességek is: tavaly éppen egy H.Z. monogramú ismert divattervező sem bírt lemondani az önmegvalósításról, szintén pozitív teszttel, sőt büszkén hirdette Facebook-profilján, hogy

merthogy úgy érezte, megfullad otthon, és különben is, neki ne mondják meg.

A legszebb mindebben az, hogy egy nagyobb összeget tennék rá, hogy utóbbiak lesznek azok, akik szerint persze a kormány csessze meg a karantént, aztán meg majd a lezárásokat, ha csodák csodája, bevezetik azokat, mert, ki tudja miért, még jobban terjedni fog a járvány. Közülük kerülnek ki azok is, akik harsányan kiabálják majd, hogy ugye, hogy nem működik az oltás, hiszen itt a negyedik hullám, lám-lám, terjed a „bohócnátha”.

Hogy ők tudták, megmondták, az egész csak arra van, hogy a szabadságjogaikat csorbítsák. Hogy ez egy világösszeesküvés, minden, ügyesen kiválogatott, kontextusból kiragadott információmorzsa egy „naugye” arra vonatkozólag,

Valójában ők azok a vásott kölkök, akik nem, hogy az építésénél nem segítenek (nem egy polgári magatartás, de végtére is egyéni szabadságjog), hanem játékból még szét is furkálják a gátat, s amikor áttör az árvíz, akkor a gátőrt hibáztatják.

Részben egyébként talán igazuk is van: a gátőr dolga lett volna a régi gátőrökre jellemző finom pedagógiai eszközökkel értésükre adni, hogy a gát nem játék.

Fotó: RG