„Egyik Plankó Gergő és Ács Dániel szelleme, akik képesek visszaadni a hitemet az újságírásban mint szakmában és a liberálisokban mint értelmiségiekben. A másik szellem Uj Péteré és Bede Mártoné, az évtizedes kultúrharcban leamortizált, DK-s indulatú, vírusrettegő veteránoké, akik képtelenek szépen megöregedni. Valamennyi gesztusuk merő sértettség, tömény meg nem értettség és az ezredfordulót követő évek keserves visszasírása – a hőskoré, amikor még az ő királyságuk uralkodott a hazai kulturális térben, amikor még ők diktálták a trendeket, így aztán nem csekély részt vállaltak a harmadik magyar köztársaság elveszejtésében és az írástudók hitelének felszámolásában: saját királyságuk lerombolásában.
Ez a keserű, borgőzös sóhajtozás nemrég új formátumot nyert Uj Péter, Bede Márton és Winkler Róbert podcastjának képében. Bizarr, hogy az internetes újságírás fenegyerekei, akik médiareferenciává tették a kommentelést és a fikázást, ezúttal a hópihék érzékenységével tiltják beszélgetéseik alatt a hozzászólás lehetőségét a 444 YouTube-felületén. Úgy tűnik, amint a kommentelők már nem kizárólag rajongást és egyetértést fogalmaznak meg, egyszer csak zavaróvá válnak – ami pedig nem vet jó fényt Uj Péterékre, annak nincs is semmi keresnivalója a nyilvánosságban. Úgy tűnik, a reflektálatlanság és a buborékba zárkózás az új menőség – Uj Péter, Bede Márton és Winkler Róbert ma már ennek referenciáit írja. Míg a Plankó Gergő és Ács Dániel által gyártott videók alatt valósággal felforr az internet, addig, úgy tűnik, a Borízű hang a lelátóról« podcastjait túlságosan kiterjedt egók önmaguk iránt túlságosan is nagy fétist dédelgetve gyártják ahhoz, hogy elviseljék azt a kommentkultúrát, amelynek elharapózásáért nem keveset tettek.
Persze ezeken a kicsinyességeken nem olyan nehéz felülemelkedni, ami azonban minden korábbit meghaladó megütközést keltett bennem, az annak a veszettsége volt, amellyel Uj Péter, Bede Márton és Winkler Róbert a hetvenhat éves legendát, Földes László Hobót gyalázta. Bede Márton fölényesen előadta, hogy Hobo egy »felűnési viszketegségben szenvedő kókler«, egy »irritáló műmájer«, aki nem más, mint »a popzene Merkely Bélája«, Winkler Róbert pedig úgy viháncolt ezt hallva, mintha csak a menősége múlna rajta. Uj Péter aztán hozzátette ehhez, hogy Hobo »dalszövegein kívül nehéz mást mellette fölhozni«, és hogy »a magyar rockkultúrának rettenetesen sokat ártott«, hisz itthon többek közt az ő munkásságának köszönhetően »messze túl lett a Rolling Stones jelentősége hangsúlyozva«. Winkler Róbert elmondta, hogy a Kopaszkutya című, egyébként szerinte »tízpontos film«, is azt mutatta meg, hogy Hobo bizony egy »irritáló műmájer« – úgy ismételte meg szóról szóra Bede Márton minősítését, hogy az érzékenyebb hallgatók szívébe őszinte együttérzés szökött a népszerű autó- és sörszakértő szellemi alávetettsége láttán. Vajon hogy lehet »tízpontos«, Winkler Róbert szerint az a film, amely egy ennyire »irritáló műmájer« szellemi és művészi körét mutatja be? Schuster Lóránt ekkora színművész volna? Vajon mit tud felhozni Bródy János, Adamis Anna és Müller Péter Sziámi mellett Uj Péter a kiváló dalszövegeiken kívül? Hiszen ők dalszövegírók – nem szorulnak arra, hogy Uj Péter a dalszövegeiken kívül bármit is felhozzon a mentségükre, ahogy Földes László Hobo sem. Persze ők Hobóval ellentétben valahogy nem is szorulnak mentségre.