„A könnyűzenében tényleg volt egy pillanat a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, amikor progresszív tudott lenni, s nem pusztán a fenékrázást szolgálta együtt a balos politikai vagy az üzleti érdekkel.” Nizalowski Attila jegyzete.
Hobó könyve szerint lehajolt minden fillérért, még ha meg is kellett érte egy cseppet alázkodnia.
Hány betiltott lemez került elő az asztalfiókból a rendszerváltáskor az enyémeken kívül? – tette fel a kérdést a zenész.
Hobo azzal a mítosszal próbál leszámolni, hogy vannak olyan zenészek, énekesek, akik azt állítják, hogy korábban, a rendszerváltás előtt, betiltották, elnyomták őket. Teszik ezt úgy, hogy a mai napig is aktív politikai szerepet vállalnak.
