Óriási a tét: április 12-én sorsot és jövőt választunk magunknak

Európában ma mindenki úgy tudja, hogy a magyar parlamenti választás nemcsak Magyarország, hanem a kontinens jövője szempontjából is jelentős. Küzdelem zajlik Európa lelkéért, és a magyar választók áprilisi döntése nagyban befolyásolhatja ennek a kimenetelét. De a választás nem csak ezért európai: felsorakoztak itt küzdelemre a magyar kormánypártokkal szemben az európai intézmények, az általuk finanszírozott média és az álcivil szervezetek, még a német kancellár és a lengyel miniszterelnök is. Mégis mi történik itt? A válaszhoz európai kitekintést kell tennünk. 

Új helyzet a világgazdaságban 

Európa gazdasága nincs jó állapotban. A világgazdaság 2013 és 2023 között reálértéken 31 százalékkal bővült, az EU gazdasága ugyanebben az időszakban csupán 18,2 százalékkal. Az Európai Unió a covidválság után sem tudott visszatérni érdemi növekedési pályára: a beruházások stagnálnak, Németországban visszaesnek. Az ipari termelés folyamatosan csökken, egyes ágazatokban drasztikus mértékben: a vegyipar teljesítménye 2021 óta több mint 20 százalékkal esett vissza, 2023-ra pedig az európai primer alumíniumgyártási kapacitás 50 százaléka leállt. 

A mesterséges intelligencia ipari forradalmat indított be, amelyben az Egyesült Államok és Kína versenyez egymással. A jövő iparágai kifejezetten energiaintenzív ágazatok, ahol a technológiai vezető szerep öt-tíz éven belül eldől. A befektetési döntéseket a jelenlegi üzleti környezet alapján hozzák meg, vagyis nem tíz év múlva kell alacsony energiaárakkal rendelkeznünk, hanem most. Márpedig 2025-ben az EU-ban az ipari gázár három és félszer, az ipari áramár pedig kétszer olyan magas volt, mint az Egyesült Államokban, és 50 százalékkal meghaladta a kínai árszintet. 

Ennek fényében nem meglepő, hogy még az európai kockázati tőke 80 százalékát is a kontinensen kívül fektetik be. A versenyképtelen üzleti környezet miatt elmaradó beruházásokat a tagállamok és az Európai Unió közfinanszírozású ösztönzőprogramokkal igyekszik pótolni. Ez eladósodást eredményez mind tagállami, mind EU-s szinten. Az unió GDP-arányos államadóssága 2027-re várhatóan 85 százalékra emelkedik, az eurózónában pedig 91 százalékra. 2028-tól az EU éves költségvetésének legalább 10 százalékát adósságszolgálatra fogja fordítani, mert megkezdődik a 750 milliárd eurós Next Generation EU program finanszírozására felvett hitelek törlesztése. 

A kontinensen skanzen épül. 

Európa válságban 

Ráadásul Európa meghasonlott önmagával. A kontinens társadalmai közös zsidó–keresztény gyökerekből sarjadtak ki, hasonló történelmi és kulturális élmények formálták őket. Értékeink a nemzetek belső konszenzusából és megéléséből fakadnak; az egyes nemzeti közösségek sajátjai, ők védik, alakítják és érvényesítik. Ezek az értékek a nemzeti szuverenitás magját képezik, amit egy nemzet soha nem hagyhat el, soha nem engedhet át másnak – különben megszűnik nemzetnek lenni. Továbbmegyek: akkor nemcsak a nemzet szűnik meg létezni, hanem az európai integráció is, mert az csak szuverén nemzetek között lehetséges. Szuverén nemzetek híján nem integrációnak hívjuk, hanem birodalomnak. 

Az európai együttműködés ígérete egyszerű és világos: együtt erősebbek lehetünk, mint külön-külön, és együtt is megmaradhatunk annak, akik vagyunk. De az Európai Unió ma nem akarja megvédeni kontinensünk határait, nem akarja megőrizni zsidó– keresztény civilizációnkat, nem tartja tiszteletben tagállamai szuverenitását és nemzeti identitását. Az európai integráció, amelynek legmélyebb értelme az európai civilizáció megőrzése és átmentése lenne a következő nemzedékeknek, éppen ennek a civilizációnak a lebontását végzi. 

És ha ez nem lenne elég: az Európai Unió vezetési válságban is van. Az EU az utóbbi tizenöt év kihívásaira mindig rossz válaszokat adott, és most is erre készül: egyszerre követ el árulást, hibát és bűnt. Az európai intézmények az uniós hatáskörök jogellenes bővítésével, a konszenzusra törekvés feladásával, jogi és pénzügyi nyomásgyakorlással, a szólásszabadság felszámolásával és a tagállami demokratikus folyamatokba való beavatkozással árulást követnek el az európai emberekkel szemben. A versenyképességi hanyatlás elhibázott kezelése tartósan a második vonalba kényszerít bennünket a globális versenytársakkal szemben, ami stratégiai hiba. Az EU védelmi szövetséggé alakítása, bevonódása az orosz–ukrán háborúba, 

Nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi uniós elit nem a megoldás, hanem a probléma része. A helyes döntéseket ellenükben kell kikényszeríteni. Az Európai Unióban változásra van szükség. 

Még nem késő 

Magyarország egyedül nem képes letéríteni Európát az önsorsrontás útjáról. De egy nemzeti és szuverén kormány képes arra, hogy az egyhangúságot igénylő döntéseknél botot dugjon a küllők közé: megakadályozhatja Ukrajna uniós tagságát vagy azt, hogy nemzedékeket adósítsunk el Kijev támogatásáért. Egy nemzeti és szuverén kormány azt is el tudja érni, hogy bizonyos rossz döntésekből kimaradjunk: így nem veszünk részt az Ukrajnának nyújtott 90 milliárd eurós hitelben, katonai támogatást nem finanszírozunk, a szankciós rezsimek alól pedig mentességeket tárgyaltunk ki. Egy nemzeti és szuverén kormány az intézkedéseivel az elhibázott uniós politikák magyar embereket sújtó hatásait is elháríthatja vagy enyhítheti: pragmatikus energiapolitikánkkal fenn tudjuk tartani a rezsicsökkentést, konnektivitási politikánknak köszönhetően döntenek rekordokat Magyarországon az amerikai és kínai befektetések, adópolitikánk pedig a családokat és a munkavégzést támogatja, s a multikat is bevonja a közteherviselésbe. 

Legvégső esetben pedig egy nemzeti és szuverén kormány nemet tud és nemet fog mondani még az uniós jog és intézmények ellenében is az államiságunkat, alkotmányos működésünket és nemzeti identitásunkat alapjaiban veszélyeztető döntések végrehajtására. Nem építünk migránstáborokat. Nem engedjük, hogy más döntsön gyermekeink szexuális neveléséről. Nem hagyjuk, hogy a magyar alkotmányos intézményeket az uniós jogra hivatkozva eszközként használják fel az alaptörvény szétverésére. 

És ezzel el is érkeztünk a magyar parlamenti választáshoz. 

Hiba a mátrixban, amit mindenképpen korrigálni kell. Az nem lehet, hogy egy tagállam fogja magát és kimarad a háborúból, ha Brüsszelben már eldöntötték, hogy háborúba kell menni. Az nem lehet, hogy egy tagállam folyamatosan szembesítse az uniós intézmények vezetőit elhibázott döntéseikkel, és a politikai felelősség kérdéseit feszegesse. Az nem lehet, hogy egy tagállam megmutassa, van sikeres alternatíva a működésképtelen brüsszeli elképzelésekkel szemben. És a legfontosabb: az nem lehet, hogy egy európai nemzet azt higgye, még mindig a saját kezében van a sorsa. 

Tehát a magyar választás tétje Európa számára óriási. Megmutatja, hogy továbbra is a szuverén tagállamok-e és az európai választók-e az európai integráció urai. Megmutatja, hogy a brüsszeli politikai elit képes-e saját érdekeit rákényszeríteni az európai nemzetekre: van-e esély még a nemzetek Európája számára a birodalomépítéssel szemben. 

Magyarország számára a választás tétje még ennél is nagyobb. Ami Brüsszelből nézve hatalmi vagy finanszírozási kérdés, az nekünk, magyaroknak a jövőnk és az életünk. A mi szeretteink életével játszanak azok, akik közvetlen fegyveres konfliktust kockáztatnak egy atomhatalommal. A mi gyermekeink és unokáink jólétét égetik el Ukrajnában azok, akik a magyarok pénzét odaküldenék. A mi jövőnket csavarják ki a kezünkből azok, akik bábkormányt akarnak látni Budapesten. 

Sorsot és jövőt választunk. 2026-ban még megtehetjük. Ha 2030-ban is mi akarunk dönteni a sorsunkról és a jövőnkről, akkor a biztos választás a Fidesz–KDNP.

A szerző európai uniós ügyekért felelős miniszter

Nyitókép: Európai uniós zászló egy égő koporsón az EU– Mercosur kereskedelmi megállapodás elleni tüntetésen a dél-franciaországi Aix-en-Provence-ban január 16-án
Fotó: AFP/Thibaud Moritz