Wahorn András vitaképtelen. Alapvető fogalmakat nem ismer

Kering Gulyás Márton Wahorn Andrással készített, »Ha ez rasszizmus, vállalom!« – című interjúja. Ebben az interjúban olyan médiaetikai hibák és vétkek vannak, amit muszáj tisztázni.

Wahorn András vitaképtelen. Alapvető fogalmakat nem ismer (etnikai, faji stigmatizálás, etnicizált kriminalisztika stb). Az interjúban megfogalmazott előítéletei nem állítások, hanem felbujtás, hangulatkeltés, és indulatkitörések – racionális vitákra alkalmatlan, viszont nagyon veszélyes megnyilvánulások.

Médiaetikai hiba tehát azt a látszatot kelteni, mintha mindezzel párbeszédet lehetne és kellene folytatni. Bűn ennek bármilyen szintű nyilvánosságot adni – még akkor is, ha Gulyás Mártont egyértelműen a legjobb szándék vezette, és megpróbált a lehető leghatározottabban fellépni Wahorn megnyilvánulásaival szemben.

Az az ember, aki olyanokat állít, hogy »kezdjük el a rasszizmust használni« – az egy, az alapvető emberi jogokat tisztelő társadalomban egyet tehet. Csendben elvonulni, és nagyon alaposan megtanulni, miért nem fér bele ez semmilyen méltányos és demokratikus társadalmi normába, konszenzusba.

Wahornnak ezek miatt a megnyilvánulások miatt évtizedek óta nem lenne szabad jelen lennie a magyar közéletben, mégis újra és újra nyilvánosságot kap – ez a sajtó felelőtlensége.

Ha az én műsoromban valaki ilyesmire vetemedne nem vitatkoznék vele. Szólnék a technikusnak, hogy azonnal keverje le a hangját, és felszólítanám, hogy a leghamarabb hagyja el a stúdiót.

Radikálisan szembeálló politikai nézetekről lehet és kell vitatkozni: az a racionális társadalmi vita legfontosabb területe. A rasszizmus nem radikális politikai nézet, és nem racionális érvrendszer. Irracionális, illegitim, patologikus és ezért tűrhetetlen.

Ennyit Wahornról, és a jószándékú de téves médietikai döntéseket hozó Gulyásról.

És most beszéljünk a közönség felelősségéről: azok, akik ilyesminek tanúi, hallgatói, befogadói, szintén felelősök. Ilyen rendezvényen egy erkölcsiségére, emberségére adó ember feláll és elhagyja a nézőteret.

Hogy mennyire összefügg a rasszizmus az elnyomások és patológiák más rendszereivel:

Wahorn nem csak a cigányokat stigmatizálja, alázza meg és bujtogat ellenük, hanem a nőket is. Szexista, nőellenes.

»Ha én nem b.szhatom meg azt, akit akarok, az nem azt jelenti, hogy a b.szási vágyam káros, hanem azt, hogy bele kell csatornázni egy társadalmi konszenzusba« – mondja Wahorn és kinéz, rámutat a női közönségére. A nők csendben ülnek a nézőtéren és hallgatják. »Nálunk nem divat egyből megb.szni egy nőt, akit látsz, udvarolni kell neki, hazudni kell neki« – mondja a közönség soraiban ülő nők továbbra is hallgatnak. Zömük fiatal, és ezért sok szempontból kiszolgáltatottabb, tapasztalatlanabb nő.

Kedves nők, lányok. Ez az a szexizmus, amivel nem szabad együtt élni. Ez az a szexizmus, amelyet kezeltetni kell, és amíg nem szembesül a tettes (beteg?), hogy mit művel, addig csendben, halkan üldögéljen egy félreeső sarokban. Ha ilyen hangzik el bárhol nyilvánosan, akkor egyet tehet egy fizikai és lelki integritására valamit is adó nő: feláll, és távozik.

Ceterum censeo: Wahornnak a közéletből azonnal el kell tűnnie.

#wahornnakellkeltűnnie

#cancelwahorn”