Egyre zordabbá válik Európa, ha nem változtatunk – Ayaan Hirsi Ali a Mandinernek

2021. október 21.
A párhuzamos társadalmak kérdését és az iszlamista szeparatizmust még az ezredforduló idején kellett volna kezelni Európában – mondja a nőjogi aktivista. Interjú a woke mozgalom zavarodottságáról.

Dobozi Gergely interjúja a Mandiner hetilapban.

Eredetileg legújabb kötetéről kérdeztem volna. „Ez a könyv a tömeges migrációról, a szexuális erőszakról és az európai nők jogairól szól” – írja. Úgy vélem azonban, jóval aktuálisabb, hogy a jelenlegi afganisztáni folyamatokról beszéljünk. Tömeges migráció, szexuális erőszak, a nő­jogok relativizálása – mire számíthatunk a saría afganisztáni visszatértétől?
Nem tudok egyetérteni azokkal, akik egy „talibán 2.0-tól” a tálib uralom könnyedebb, gyengédebb formáját várják. Az afganisztáni nőkkel szembeni durva bánásmód máris visszatérőben van, ehhez kétség sem férhet – szóljanak bármiről is a pr-manőverek. Ha összevetjük a mostani tálib uralmat a húsz évvel ezelőttivel, egy fontos különbség mégiscsak van. Az elmúlt két évtized során az afganisztáni nők közül sokan megtapasztalhatták, hogy mit is jelent valóban szabadnak lenni, szabadon tanulni, olvasni, szakképzésben részt venni, életcélokat kitűzni, hogy a szabadságnak csak néhány aspektusát említsem. Előfordul, hogy valaki nem ismeri, soha nem élte át a szabadság érzését. Nehéz szavakba önteni azt a lelket gyötrő fájdalmat, amely a megtapasztalt szabadság erőszakos elvételével jár együtt.

A talibán szóvivője, Zabihullah Mudzsáhid úgy fogalmazott, hogy a nők jogait a saría keretein belül fogják elismerni Afganisztánban. Ön szerint lehetséges ez egyáltalán?
A szóvivő minden bizonnyal az ortodox saríára hivatkozik, amely mostohán kezeli a nőket. Ennek oka, hogy az ortodox saría tekintélyes mértékben hagyatkozik a 7. századi Arábia kulturális normáira – emiatt a normák átfogó igényű felülvizsgálatára lenne szükség. Csak hogy néhány dolgot említsek: a nő tanúvallomása nem egyenértékű a férfiéval, a nők szakadatlanul a férfi gyámsága alatt állnak. Általánosságban fogalmazva, a saría rendszere teljes mértékben idegen a vallásszabadságot és az egyenlő bánásmódot diktáló modern alapjogoktól. A gyakorlatban az ortodox saría talibán általi értelmezése még durvább, még következetlenebb a mai alkalmazók felmenői által eltanult szokásjog eredményeképp. Ha az ortodox saría és az afganisztáni törzsi értékek egyvelegéből indulunk ki, a nők nem sok jóra számíthatnak.

A saría rendszere teljesen idegen a vallásszabadságot és egyenlő bánásmódot diktáló modern alapjogoktól”

Létezik az iszlám jogi normáknak olyan értelmezésük, amelyek összhangban állhatnak a nyugati emberi jogi elvárásokkal?
Fontos kérdést tett fel. Jelenleg az ortodox saría és az iszlám jog egy és ugyanaz, ezért a dolgok jelenlegi állása szerint a saría nem egyeztethető össze az univerzális emberi jogokkal. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, a saría teljes körű reformjára lenne szükség. Időről időre színre lépnek muszlim reformerek az érdemi felülvizsgálat igényével. Néhányukat kivégezték, másokat száműzetésbe kényszerítettek, és van példa arra is, hogy a saría felülvizsgálatát kezdeményező szakembert kirúgták a munkahelyéről. Ajánlom mindenki figyelmébe Abdullahi Ahmed an-Na’im Toward an Islamic Reformation (az iszlám megújítása felé) című könyvét, amelyben a szerző amellett érvel, hogy alapvető reformok hiányában a két kultúra közötti szakadékot nem lehet áthidalni.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés