Azt írta a minap, életszerűtlen a pedagógusok fizetésemelése.
„Kedves Novák Katalin,
lassan többször szólítom meg önt, mint bármely más politikust eddigi életemben. Azt írta a minap, életszerűtlen a pedagógusok fizetésemelése. Bevallom, valahogy beragadt ez a mondat, mosolyogva felötlik bennem, mikor cipőt vásárolok a gyerekeknek, mikor befizetem az ebédet, mikor hónap végén tologatom az összegeket, hogy még azért mindenre is jusson. Életszerűtlen, jut eszembe, amikor a lányomat, aki most másodikos, hazahozom délután négykor az iskolából, és ő fáradtan, nyolcévesen már rezignáltan előpakolja a tankönyveket, amikből még be kell fejezni a házi feladatot. Életszerűtlen, amikor az óvodába járó legkisebb gyermekem, úgy pattog ide-oda a megmaradt, kevéske, hősies óvodapedagógus keze között, mint egy tébolyult gumilabda. Életszerűtlen, amikor a felsős fiamat fénymásolt lapokból tanítják, hogy valóban legyen a kezükben érték, mert a NERes tankönyvekkel a Wc üres toalettpapír tartóját kellene maximum gazdagítani. Életszerűtlen, amikor már szeptemberben olyan fáradtak a bizonytalanságtól, a technikai háttér hiányától, a folyamatos bürokratikus, minősítgetéses vegzálástól a pedagógusok, hogy a mosolyra alig telik.
Életszerűtlen, hogy ön ilyen szavakat ki mer ejteni 2021 szeptemberében. Nem hiszem, hogy ebben az országban, egy bizonyos politikai kör és holdudvarán kívül, bárkinek is életszerűtlen volna felemelnie a hangját, hogy megfelelő bérezést kapjon a munkájáért. Olyan bért, amiből meg lehet élni. A pedagógusokhoz csatlakozhatnak az egészségügyi dolgozók, a rendőrök, tűzoltók, mentősök, eladók, szakmunkások, közmunkások, folytathatnám a sort, de ide a végére, már csak magunkat írom, hiszen ön, állítólag, a mi érdekeinket képviseli, a családokét, minden családokét, legyen az egyszülős, mozaik, szivárvány vagy bármi más, a családokét, akik éppen úgy fuldokolnak ebben a kivéreztetett, életszerűtlen és észszerűtlen oktatási rendszerben, ahogyan a pedagógusok.
Életszerűtlen tisztelettel.
Marton-Ady Edina”
Nyitókép: MTI/Soós Lajos
Negyvenhat nap alatt egymást érték a törvényjavaslatok és a látványos politikai bejelentések, ám egy kérdés egyre hangsúlyosabbá válik: vajon áll-e valódi szellemi háttér a Tisza-kormány döntései mögött? Kovács András írása.
Szerintük a jelenlegi rendszer nem alkalmas valós teljesítmény mérésére.
Az ukrán közoktatást egyszerre sújtja a háború, a kivándorlás, a születésszám visszaesése, a tanárhiány és a tanulási veszteség, miközben a pedagógusok szerint a motiváció hiánya és a tartós stressz egyre mélyebb nyomot hagy a gyerekek teljesítményén.
A kormányváltással nagy a várakozás a résztvevőkben, hogy valódi pozitív változások indulnak el a rendszerben.
Nem mindennapi munkalehetőség.
Legkésőbb áprilisban mindenki pedagógus kézhez kapja az egységes plusz összeget.
A tanár nem mindenható, ahogy a szülő sem, de jelen kell lennie, mert néha éppen a jelenlét a legnagyobb védelem.
Bár a rekkenő hőség már alábbhagyott Franciaországban, a szakemberek szerint a legrosszabb még csak most következhet.
Dudás Zsolt szerint Bart István helyettes államtitkárrá történő kinevezése olyan szemléletet emel kormányzati szintre, amely hosszabb távon a falvak leépítéséhez vezethet.
