A baloldali médiában a kereszténységnek, és főleg a katolicizmusnak nem megértés jár, hanem gúnyolódás és elhallgatás.
„Elindult az egyhetes vallási dzsembori” – írta a 444, majd betámadja Tóth Gabit, amiért elvállalta, hogy a NEK egyik arca lesz.
A HVG, a Telex és a 24.hu legalább írt egy viszonylag tisztességes bemutató cikket a NEK-ről, de egyébként elkeserítő, hogy
Mondjuk úgy, hogy a máskor toleranciára és megértésre felhívó baloldali lapok most is és máskor is előszeretettel koncentrálnak a kereszténység és az egyházak – főleg a katolikus – tagjainak ballépéseire, a botrányokra, a hibákra, és sem máskor, sem most, amikor ráadásul pláne lenne rá lehetőség, nem igyekeznek megértést mutatni.
Pedig elvileg ők a másik ember megértését, elfogadását hirdetik, beleértve a vallásokat. No persze, ha az a vallás nem nyugati, azaz nem a kereszténység. A buddhizmus és más keleti tanok a mai napig az autentikusság szinonímái, divat „spirituálisnak” lenni, ami még véletlenül sem a kereszténységet, hanem ezoterikus és keleti tanokat jelent.
Aligha, hiszen az intolerancia, illetlenség, udvariatlanság, rasszizmus, kikeresztés és az ellenséges légkör támogatása volna.
Ezzel szemben a kereszténységen való heherészés és gúnyolódás a felvilágosultság, nyitottság és tolerancia jele, hiszen a kereszténység – kivéve persze azokat a felekezeteket, amelyek beadták derekukat a progressziónak – maradi és kirekesztő vallásnak van elkönyvelve, az „intézményes vallás” pedig – kivéve, ha buddhizmusról vagy iszlámról beszélünk – valamiféle dogmatikus, gyerekes, önállótlanok által követett izének számít. Pedig intézményes vallási közösség nélkül, csak úgy, egyedül, „magunk módján” igencsak nehéz valóban vallásosnak lenni.
Nemhiába írja Philip Jenkins, Pennsylvania State University, hogy az antikatolicizmus az utolsó elfogadható előítélet.
Várjuk a baloldali média részéről a NEK kapcsán is az őszintén érdeklődő cikkeket!
Nyitókép: Ficsor Márton
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
Deák Dániel elképzelhetőnek nevezte a választási együttműködést Magyarék és a baloldal között.
A Hertha drukkerei remélik, méltó búcsúztatásban részesítik majd a magyar szakembert.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
