Karácsony egyre Demszkybb

„Sokáig vacilláltam, nehéz volt a döntés. Demszky, vagy Fegyőr. A »hülye« szó melyik két lábon járó szinonimáját használjam a jelenlegi főpolgármesterre? Mert a kettő nem egészen egyforma. Máshogy hülye Fegyőr, és máshogy Demszky. Fekete-Győr András szépen lassan, szisztematikusan, totál hülyét csinált magából az utóbbi egy év alatt. Nem mintha valamikor is ő lett volna a legszínesebb zsírkréta a dobozban, de kétségtelenül volt valamiféle nimbusza. Persze racionálisan gondolkodó ember számára ez a nimbusz érthetetlennek tűnhetett. Mennyire kell felszínesnek, már-már önsorsrontóan rosszindulatúnak és ostobának lenni ahhoz, hogy valaki annak örüljön, hogy egy hatalmas turistamágnes, egy óriási országimázs-lehetőség, egy fontos világesemény NEM lesz nálunk?

Kétségtelen: az olimpiát megfúró népszavazás fő arcaként egy bizonyos, elsősorban budapesti, harminc alatti, zsigerből lázadó, vagy akár egyenesen nihilista választói csoport körében jó ideig bálványozták. A csillogó szemű fiatalok között is a legcsillogóbb volt ő. És lássuk be: korjelenségről beszélhetünk. A fazonírozott egyenszakáll, az erőtlen, férfiatlan megjelenés ma trendi. Ahogy régen James Hunt volt a nők kedvenc Forma I-es pilótája, ma pedig Lewis Hamilton, úgy váltotta a fiatal Orbán Viktort is a fiatal Fekete-Győr András, mint a jövő reménysége.

Na jó, ez vicc volt, épeszű ember tényleg egy pillanatig sem látta Fegyőrben nemhogy a reménységet, a politikai rátermettséget, de még az alapvető intellektus szikráját sem. Andriska azért egy ideig mégiscsak rendelkezett valamiféle népszerűséggel, még ha az szubkulturális is volt. Persze sztárolták is éjjel-nappal, Indextől a Narancsig, egészen addig, amíg a pártja túlságosan rá nem nőtt, veszélyes nem lett Gyurcsányékra. A hálózat támogatásának látványos megvonása mellett saját bénáskodásai – például az Origo szerkesztőségébe berontása – is jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy 2018-ban parlamenten kívüli párt maradjanak. Ám a 2019-es EP-választásra ismét felhúzták őket, ami valószínűsíthetően néhány, elsősorban külföldről ideejtőernyőzött és/vagy ott kiképzett új szereplő – Cseh Katalin, Berg Dániel – bevetésének volt köszönhető, de még ezután is – miután egy rövid időre a második legerősebb ellenzéki párttá váltak – sikerült újra letornázniuk magukat.

Karácsony tehát ugyanúgy elhitte magát, ugyanúgy azt gondolta, hogy ő majd aztán megmutatja, valójában milyen kemény fából faragták. Ugyanúgy túltolta a harcias urbánus hős hamis, hiteltelen karakterét. És ez a hiteltelenség már népszerűségvesztésbe torkollt. Mellette a sok-sok látványos bénázás, hazudozás – például nyelvvizsga, jogosítvány –, no meg persze a fővárosi közlekedési káosz is természetesen hozzájárult ahhoz, hogy sokan megkérdőjelezzék az alkalmasságát. Nem, nem gondolom azt, hogy teljesen »kiment alóla a támogatás«, ahogy Gyurcsány Ferenc fogalmazott róla korábban. Még mindig jelentős, már-már érthetetlenül magas azok száma, akik továbbra is kitartóan hisznek neki, benne, vagyis inkább meggyőzik magukat arról, hogy Karácsony nem béna, nem tutyimutyi, nem lusta és igénytelen. Mert miután főpolgármester-jelöltként egyszer már rá szavaztak, fájó lenne beismerni, hogy ez hiba volt, és mert annyira gyűlölik a zorbánt.”

Fotó: MTI/Balogh Zoltán