„A rendszerváltással valóban felbomlik az az állambiztonsági hálózat, mely évtizedekig kiszolgálta az MSZMP-t?
1989 nyarától már ismertek voltak olyan állambiztonsági utasítások, amelyek arról szóltak, hogy a demokratikus átalakulással föl fog bomlani a szervezet. Épp ezért azt a célt tűzték ki, hogy még megfuttassák azokat az embereket, akik valamilyen módon az állambiztonsági hálózathoz tartoznak. Itt nem feltétlenül kell az ügynökökre gondolni, hiszen az állambiztonsági hálózatban sok olyan kollaboráns is volt, akik a törvény értelmében nem minősültek ügynöknek. Ezek lehettek titkos munkatársak, titkos megbízottak, hivatalos kapcsolatok, megnyertek stb. Nekik nem is volt beszervezési kartonjuk, de munkájukkal mégis folyamatosan segítették az állambiztonság működését.
Ezekből az emberekből »toboroztak« a rendszerváltoztatás utáni évekre egy láthatatlan hálózatot?
Igen, az állambiztonsági hálózat egy része megmaradt, amely jelentős információval és befolyásoló erővel bírt. Noha maga a pártot kiszolgáló állambiztonsági szervezet valóban megszűnt 1990 januárjában, a korábbi hálózat egyes emberei továbbra is segítették egymást.
Hogy tudták mindezt megtenni?
Úgy, hogy a pártállami nómenklatúra már a 80-as években készült arra, hogy esetleg változások történhetnek a térségben. A pártelit egy része és a különböző védett pozíciókban lévő emberek közül sokan már a hetvenes évektől kapcsolatban álltak nyugati pénzügyi központokkal, multinacionális cégekkel, amelyek a nyugati tanulmányokat és ösztöndíjakat is gyakorta állták és finanszírozták ezeket az embereket. Egy részük aktív politikus lett, akik a 80-as évek végén a különböző magyar pártokban folytatták a politizálásukat. Nagytöbbségük az SZDSZ-ben tömörült. Természetesen más pártokba is beszivárogtak, így például az MDF-be is, ahol a későbbiekben igyekeztek szétrobbantani a pártot. De a médiában és az üzleti életben még nagyobb jelentőségük volt.
Számos szóbeszéd terjengett arról, hogy az SZDSZ állt az 1990 októberében kitörő taxisblokád mögött. Valóban így volt?