Mozivilág Budapesten

2021. augusztus 11. 11:34
Valaha Budapesten minden mozinak saját hangulata volt. Más volt az épület, a filmek, a büfé és a nézők, még a nevük is más világokról mesélt.

Nizalowski Attila írása a Mandiner hetilapban.

1978. szeptember 29-én, pénteken a Magyar Ifjúság 39. számával szálltam metróra, hogy fontos mozgalmi hírekkel kössem le magam a hosszú út alatt. Elhagyva a Pillangó utcát már a végállomáshoz közeledtünk, amikor a 39. oldalon egy Bereményi nevű író Legendárium című kötetéről szóló ismertetésbe futottam. Akkor még nem tudtam, hogy felszabadult szocialista hazámban bármiről írhatnak az írók, akár a családjukról is. Hogy a könyv alapján lesz egy Imre című tévéfilm Mádi Szabó Gáborral és Temessy Hédivel, s a gimiből csak én nézem majd meg titokzatos módon. Hogy roma pajtásaimmal hamarost beülök A kedves szomszéd című, Szabó László, Dajka Margit, Margitai Ági és Szabó Lajos szereplésével készült, Bereményi írta filmre a Dohány utcai Híradó moziba, és minden nyomorulton harsányan nevetek.

Irodalom és film valamikor kéz a kézben járt Budapesten, a külvárost is megszólítva. Karinthy Cini Házszentelőjét Fábry Zoltán vitte filmre Gyertek el a névnapomra címmel 1983-ban. A film továbbvitte a sztorit, hogy a szocialista nagyurak néha embert ölnek, majd eltussolják. Vagy ott van H. Barta Lajos Z. szerkesztő emlékezetes esetei – Beszélgetés a fagylaltmérgezőkkel, avagy a kisszerűség magasiskolája című írása 1978-ból a legendás Rakéta Regényújságból, aztán pedig a televízióban Inke Lászlóval. A groteszk a szalmonellával halált okozó, nyerészkedő maszekról mesél, de behalt a röhögéstől, aki a rabruhás Kojaket nézte. Hogy bírjuk annyi éve már igazi magyar film nélkül?

Valamikor kézzel festett plakátok csalogatták a nézőt a moziba. Férfiak csókoltak nőket, és rendőrök lőttek pisztollyal rajtuk ezerszám. Anyám egyszer elnézett egy léghajós plakátot a körúti Zrínyiben. Így kerültünk a 80 nap alatt a Föld körül helyett Vaszilij Suksin Vörös kányafájához. Sokan 1989-ig nem hitték, hogy lesz rendszerváltozás. Ők nem látták ezt az 1974-es mozit. Megmutatta a nyomort és a féktelen szovjet maffiát, hogy milyen törékeny a rendszer a vörös máz alatt. Amúgy Fassbindernek is kedvence volt, Suksin pedig negyvenöt évesen még abban az évben meghalt, de ezeket sem tudtam akkor alsósként.

Nyitóképen: A főváros egyik legkülönlegesebb mozija, az 1934-ben  a Horthy Miklós (ma Bartók Béla) úton megnyílt Simplon. Fotó: Fortepan / Preisich család 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés