„Orbán amerikai mércével mérve még csak nem is jobboldali. Hanem egy állampárti, nemzeti keresztény, aki állami eszközöket használ arra, hogy érvényesítsen bizonyos értékeket (vagy hogy visszatekerje az órát, ha onnan nézzük). Mint Davis Harsanyi említette Twitteren, mindennek több közös pontja van a progresszióval, de a progresszívek egyszerűen utálják Orbánt, mert az ő eszközeiket használja olyan politika megvalósítására, amit ők nem kedvelnek.
Eme tekintetben Orbán sokkal sikeresebb, ha csak a törvényhozói tevékenységét nézzük, mint a mai brit és amerikai jobboldal, ami inkább egy helyben ülve hagyja, hogy a nagyvállalatok mondják meg, milyen erkölcs szerint kell élni. Orbán népszerűsége Magyarországon és hatalmas választási győzelmei ennek bizonyítékai.
Miközben a Carlson magyar látogatása és Orbánnal való találkozója miatti felfordulást figyeltem, eszembe jutott valami. Korábban a brit és amerikai liberálisok Walter Bagehottól Margaret Sangerig ellenezték a tömegdemokráciát és a népi ösztönt. Ma a liberálisok meg vannak zavarodva, amikor a hétköznapi emberek demokratikusan ellenzik az ő radikális elképzeléseiket. A Magyarország körüli felfordulás ennek az elszakadásnak a jele.”