Az ENSZ és csatolt szervei az utóbbi évtizedekben immár rituálisan ítélik el Izraelt, elsősorban a harmadik világbeli és muszlim országok erős hangja, és az ehhez asszisztáló nyugati országok miatt, így a 2001-es konferencia felelevenítésében nem sok meglepő van.
Érdekfeszítőbb megvizsgálni a különböző nagyhatalmak és európai országok reakcióit a közelgő konferenciára. A Biden-kormány a hagyományosan Izrael-barát amerikai politikai vonalat követve marad távol, dacára annak, hogy a Demokrata Párt balszárnyáról az utóbbi időben egyre hevesebb hangok követelik az Izraellel szemben kritikusabb kiállást.
Az Egyesült Királyság és Ausztrália jelenleg is jobboldali kormányok által vezetett hatalmak, ehhez csatlakozott Magyarország, melynek súlya főleg az EU-s kánonból elsőként kiéneklő országként fontos. Ausztria és Csehország csak később csatlakoztak a sorhoz. Mindez illeszkedik a magyar kormány Izrael-barát és az antiszemitizmussal szemben zéró toleranciát ígérő hivatalos álláspontjába, illetve az erősödő képbe, miszerint
az új antiszemitizmussal szemben főleg a kelet-közép-európai államok állnak ki az EU-ban.
Talán érdekesebb Hollandia távolmaradása a konferenciától. Mark Rutte liberális miniszterelnök ugyan a májusi, gázai konfliktusnál kiállt Izrael önvédelmi joga mellett, majd nyilatkozatot adott ki arról, hogy Izraelnek arányos választ kell adni a Hamász rakétáira, és hogy szeretné, ha a kilakoltatás előtt álló kelet-jeruzsálemi palesztin családok a korábban zsidó családok által birtokolt ingatlanokban maradhatnának.