A térdepeltetők felsőbbrendűsége

2021. július 29. 13:42

Ungváry Zsolt
Vasarnap.hu
Ezek a történések egyébként erősen felül is írják bennem a német kultúrember képét.

„Az ember változik. Ebbe beleértendő sok egyéb mellett az is, ahogyan a különböző nemzetekhez viszonyulunk. Én a kötelező oroszon kívül a középiskolában németül tanultam, nagyapám világháborús történeteiben a németek voltak az úriemberek, a balatoni nyaralóban pedig egymást váltották a Zimmer frei varázsszóra a tó környékét ellepő kelet- és nyugatnémet vendégek. A ’82-es vb-döntőben (ez ma már, azóta teljesen taljanofillé lett személyiségemmel hihetetlennek tűnik) a németeknek drukkoltam az olaszok ellen. Később, a történelem iránt egyre inkább érdeklődve, a két bécsi döntésről tudomást szerezve, végleg levettek a lábamról, s mivel a gyerekkoromat a Szovjetunió iránti gyűlöletben töltöttem, ez óhatatlanul szimpatikussá tette a németeket.

Pedig voltak gyanús jelek. Az egyetemen középfokú nyelvvizsgára készülve (mert a kilencvenes évek elején a tanári diplomához már két nyelvvizsga kellett, figyelem, Herr Lord-Major Karácsony) a fiatal lektorátusi tanár (aki talán maga sem sejtette, hogy egyszer majd berlini nagykövet lesz) behozott egy régi mesekönyvet, amelyen a német gyerekek nevelkedtek évtizedeken át.

Nem emlékszem az összes sztorira, kettő maradt meg konkrétan: az egyikben a kislány szeret a tűzzel játszani, és hiába figyelmeztetik ennek veszélyeire, nem fogad szót. Egyszer aztán meg is gyullad a ruhája, lángol az egész kölök, és végül csak egy marék hamu marad utána. Mindez érzékletesen, élethűen, az előző századforduló hangulatában megrajzolva. A másikban az ujjszopást helytelenítik, aminek a vége az lesz, hogy – ha jól emlékszem – egy ablakon benyúló hatalmas olló levágja a gyerek hüvelykujját, és egy undorító, vérző csonk marad.

Most ezeknek szerves folytatásai lehetnek az óvodában transzvesztiták által előadott homoerotikus mesék, amik kinevelik azt a következő generációt, amelyik valami újabb elmebeteg ideológiát próbál a világra kényszeríteni.

Ezek a történések egyébként erősen felül is írják bennem a német kultúrember képét, így az utóbbi években a győztesek erős túlzásainak tartott világháborús német bűnök is hihetőbbé váltak számomra.”

Nyitókép: firo Sportphoto / Jürgen Fromme / dpa Picture-Alliance / AFP

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 37 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nincs gyalázásról szó. Csak keressük a választ, hogy a sok kis Pumpernickel hercegségecskéből egységes nemzetállammá vált nép hogyan akarta-akarja saját magával tisztázni lehetőségeit.

Elnézem egy német kisváros fényképét és a magaméra gondolok. Más színvonal, sajnos. Nemcsak történelmi okokból, bár attól NEM lehet elvonatkoztatni. Nagyon tudnak dolgozni, rendet tartani.

A második háború vége rémes volt, azt írják, 15 millió német lett kiűzve a szállás területéről, egy batyuval.Ehhez képest egészen szépen helyreállították az országukat. Akkor még nem volt szakember hiány,lehet, h. majdnem mindenkinek, aki megmaradt, volt értelmes szakmája.

A közösségi elvekkel mindenhol baj van. Közösség is egyre kevésbé, kettészakadt országok, mindenhol tevékeny a Lügenpresse, mely átvette a politikusok, a valamikori véleményformálók, pl. a vallások helyét.

Végső soron a teljesítmény minősít. Mi most jó úton vagyunk vezetve és van látszatja. Sajnos,
nem biztos, h. ez így is marad, rá sem szeretek gondolni.

Sokfélék a németek is. Nagyon megtiporta őket hitleráj, a vesztes háborúk. Végül is egy identitását, vallását elvesztő nép közösségi célok nélkül sodródik, egyelőre jómódban. A három fiam közül ketten ott élnek, négy ill. három gyerekkel. Az ossik közül egy unokám már végzett master közgazdász, nagyon jól van. A wessik még az is lehet, bár nem nagyon valószínű, h. vissza telepednek. Ott a legnagyobb gyerek jövőre érettségizik, még nem tudja, mit fog csinálni, bár jól tanul.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában