és valójában a külső erők – „patrónusok és mesterek” – azok, akik éket akarnak verni a két nép közé. Putyin abból indul ki, hogy a két népet már a Kijevi Rusz kora óta összeköti a nyelv és a vallás, ezért hát kár is próbálkozni az elválasztásukkal. „Tarasz Sevcsenko ukránul írt verseket, prózát pedig oroszul. A Poltavsinából származó orosz hazafi, Nyikolaj Gogol könyvei oroszul vannak, tele malorosszijai szólásokkal és motívumokkal. Hogyan lehetne felosztani ezt az örökséget Oroszország és Ukrajna között? És miért tennénk ilyet?” – teszi fel a kérdést Vlagyimir Putyin.
Malorosszija – vagyis a Dnyeper bal partján található területek, amiket Oroszország elfoglalt a 17. század végén – azért nagyon jelentős, mert ez volt az a hely, ahol az értelmiség fejében először megfordult az a gondolat, hogy az ukrán valójában önálló nép – írja Putyin. Más kérdés, hogy
az orosz elnök szerint napjaink Ukrajnája csak és kizárólag a szovjet korszak terméke:
„Mindannyian tudjuk és jól emlékszünk arra, hogy [Ukrajna] – jelentős részben – orosz földön alakult meg” – hangoztatja az elnök az egyébként elég gyakran előkerülő érvet. Putyin szerint erre éppen Malorosszija a legjobb példa, hiszen a Szovjetunió megalakulása előtt Oroszországhoz tartozott, ma viszont már Ukrajna része. Putyin úgy véli, hogy ez is jól példázza, hogy a bolsevikok „társadalmi kísérleteik kimeríthetetlen nyersanyagforrásaként” tekintettek az orosz nemzetre, és ott rabolták ki, ahol csak tudták.
Az orosz államfő, aki köztudomásúlag nosztalgiával tekint vissza a Szovjetunió fennállásának időszakára, haragszik a bolsevikokra. Úgy látja, hogy az soha senkit nem zavart, amikor a bolsevikok az oroszok ellen vétettek, miközben a modern Ukrajna vezetői „külső patrónusaikkal” folyamatosan mutogathatnak arra, hogy mennyit szenvedtek a szovjet rezsim időszaka alatt, és mindenki hisz nekik.