Mondjuk ki a valóságot: ez egy elcsalt választás, valódi ellenfelek nélkül
87 vagy 83 százalékra tippeltem reggel, nos úgy tűnik, 87 százalék körüli eredmény fog bejönni.
Isten azt mondta: ne higgyük, hogy az áldozatok bűnösebbek voltak nálunk.
„Néhány gondolat a németországi áradások és Isten ítélete kérdésével kapcsolatban
Mindenek előtt muszáj leszögeznem, hogy nagyon sok kommentet rendkívül méltatlannak és a keresztény hittel összeegyeztethetetlennek tartok, amelyet az elképesztően drámai és számtalan halálos áldozattal járó németországi katasztrófahelyzettel kapcsolatban most nagyon sokan megfogalmaztak. Az emberi méltóság tisztelete és az emberi élet védelme, annak értéke mindig is felül kell hogy múlja, az éppen aktuális politikai és ideológiai vitákat, álláspontokat. Nem attól lesz valakinek igaza, hogy a másikat csapás éri – méltatlan ez a gondolkozás. Nem lehet mások szenvedésén »nyerészkedni« és melldöngetve »naugyézni«.
Merthogy erről tanít a Biblia is. (Nem tartom magamat kifejezetten teológusnak, de elvégeztem a teológia szakot)
Igen, van, hogy Isten íteletet gyakorol. Olykor ez természeti csapásokban is megnyilvánul. De minden esetben, amikor ez a Bibliában előfordul, rendkívül célzottan, és határozott okból történik.
Csak néhány észrevételt hadd tegyek, ami segíthet mindannyiunknak a helyes hozzáàllás kialakításában:
Németország nem Szodoma. Szodomában minden lakos Lóton kívül szexuálisan perverz és erőszakos volt. Ez nem igaz Németországra. Nem egy keresztény ismerősöm is él ott, gyülekezetek vannak ott, s nagyon értékes emberek, köztük szàmtalan honfitàrsunk is.
Ábrahám, – akit Isten barátjának is nevez, elismer – IMÁDKOZIK SZODOMA MEGMENEKÜLÉSÉÉRT. Konkrétan hosszan alkudozik, hogy az ott lakó igaz emberek miatt ne jöjjön csapás a térségre, városra.
Nem minden természeti csapás Isten célzott ítélete. Az utolsó időknek mondott korszak jelei között a Biblia nagyon sok csapást, drámai időjárást, természeti jelenséget sorol fel.
Olyan korszakban élünk, amelyben az az igazság érvényesül: hogy Isten nem azért jött, hogy mindenkit elveszítsen, hanem hogy megnyerjen. Isten még a gonoszok halálának sem örül. (Nemhogy a német ártatlan elhunytaknak a halálán.)
Nem mindegy, milyen mércével mér az ember. Az ítélet gyakorlásakor van egy olyan alapelv a Bibliában, hogy aki azt végrehajtja, azon is ugyanolyan mércével lesz az végrehajtva, ha vétkezik. Ezért szükséges inkább az irgalmasságra törekedni, mintsem a másokra mutogatásra. Ahogyan Dávid is tette Saullal szemben. (Ez a hozzáállása menthette meg végül az életét a Bethsabés esetkor) Ez a hozzáállás az ilyen esetek minősítgetésére is épp úgy igaz.
A szivárvány valóban az Istennel kötött szövetség szimbóluma. Egy olyan kor lezárásáé, amiben »minden test megrontotta az útját«. De ebben is megmenekült Noé igaz családja, a szivárvány pedig a kegyelem szimbóluma is, és az ígéreté, hogy Isten többet özönvízzel nem veszti el az embert. Nagyon veszélyes játszmát űz az LMBT-mozgalom, amikor éppen ezt a szimbólumot gyalázza meg, de ettől függetlenül nem felejthetjük el annak a szövetségnek az üzenetét.
Ne felejtsük Jézus szavait Siloám tornyának összeomlásakor, amikor számtalan ember meghalt a tragédiában. Akkor Isten azt mondta: ne higgyük, hogy az áldozatok bűnösebbek voltak nálunk.
Maradjunk annyiban, hogy nem tudjuk, miért történtek ezek a súlyos természeti katasztrófák. Mindent összegezve szerintem az a leghelyesebb hozzáállás, ha együttérezve a szenvedőkkel imádkozunk a németekért, hollandokért, belgákért és luxemburgiakért, valamint az áradások megszűnéséért. Egyúttal legyen bennünk istenfélelem is látva az apokaliptikus képsorokat.”
Fotó: Domenico Morelli: Noé hálaadása, 1901, Wikipedia