Fájdalmas közhelyekből épül Karácsony programja

Bár még zajlik az ellenzéki egységfront kialakítása körüli iszapbirkózás, és az előválasztás is folyamatosan zsugorodik egy valódi tét nélküli matinévá, az már érzékelhető, hogy kik lesznek a baloldal erős emberei. Fekete-Győr Andrásnál lemerülni látszik az akkumulátor, Márki-Zay tömegbázis nélkül önjelölt, ez pedig Dobrev Klára, Jakab Péter és Karácsony Gergely hármasát hozza helyzetbe.

Karácsony tudatos építése legóról legóra történik: a „nem akarok miniszterelnök lenni”-től és a zuglói „áskálódástól” eljutott Tóth Csaba rehabilitálásáig.

Eközben megjelent a karácsonyi árnyékszervezet is, a 99 Mozgalom. Csatasorba állítva a sosem elfogult Ferge Zsuzsát és az örök elégedetlen Bod Péter Ákost, de Tarr Béla is megjelenik az alapítók között.

A szerveződés honlapján máris olvasható a 2022 utáni programajánlat, akkurátusan témakörökbe szedve. Érdemes kicsit beleolvasni, hogy lássuk, milyennek is képzelik Karácsonyék a posztorbáni világot. A bevezető rész, a szerény „Hitvallásunk” néhány fellengzős sallang után a Momentum forradalmi hevületét („felcsúti per”) idézi: „Célunk és hitünk nem több, nem is kevesebb: a kiváltságos kevesek 1 százalékának trónfosztása a 99 százaléknyi többség javára és érdekében.” A programszöveg egyébként olyan, mintha nem is szakpolitikai terveket olvasnánk, hanem egy Népszava konyhájában kifőzött politikai pamfletet.

az oktatásnál nincsen szó a pedagógusok előmeneteli rendszeréről, az egészségügy nem foglalkozik az állami és a magánellátás strukturális kérdéseivel (de az orbáni térkövezést odapréseli), a szociális rész szót sem ejt a nagycsaládok támogatásáról. Kitér azonban a covid-helyzetre, ami különösen cinikus a Pesti úti idősotthon tragédiája után.

Érdekes módon ugyanakkor egyetlen olyan jelenlegi kormányzati kezdeményezés sincs, amit folytatna a Karácsony-rezsim, pedig nem lényegtelen, hogy a csokkal, a roma felzárkóztatási programokkal vagy az szja-mentességgel mit kezdenének.

Jellemző a kiáltványra, hogy a nemzetpolitika önálló egységként nem jelenik meg, mindössze „A magyar nemzet helye a világban” résznél kap néhány töltelékmondatot. Egy szó sincs azokról a nemzetstratégiai projektekről (iskola- és óvodaépítési program, beiskolázási támogatás, cserekapcsolatok), amik szívós munkával megerősítették a külhoni magyarság helyzetét az utóbbi tíz évben.

aminek semmitmondása előtt még Szabó Péter is földig hajolna. Ebből gyakorlatilag annyit tudhatunk meg, hogy ami most, van az nem jó, de ha mi kerülünk hatalomra, minden jobb lesz. Minden is. Kár érte, mivel az oktatás vagy egészségügy javításáról meg lehetne fogalmazni érvényes gondolatokat, de úgy tűnik, a 99-eknek ez most nem jött össze. Persze lehetne mutogatni a vágyott kormányzás mintalaborjára, Budapestre... ám erre ennyire még a 99-ek sem voltak elég bátrak.